Ébresztő gondolatok - a motivációról

Tudtam én, mert évek óta rengeteg önfejlesztő könyvet olvasok, hogy így működik.

Sejtettem, hogy így lesz, hiszen minden személyiségfejlesztő videónak, amiket hosszú évek óta nézek, ez az üzenete.

Elhittem, mert olyanok mondták, hogy így lesz, akiknek bízom a kijelentéseiben.

Láttam, mert több "tornázós csoport" tagja is vagyok a FB-on, és gyakran előfordult.

Gyakorlatilag kívülről tudtam, mi fog történni, de amíg nem történt meg velem is, mindez elmélet maradt.

 

De, de, a motivációról beszélek.

 

Gondolhatod pszichosz#rságnak, hiszen mindenki azt gondol, amit akar. Leírom mégegyszer, mert fontos: Mindenki azt gondol, amit akar. Ha azt gondolod, kövér vagy, az leszel. Ha azt gondolod, sovány vagy, az leszel. Ha elhiszed, hogy képes vagy valamire, meg fogod tudni csinálni. Ha saját magad nem hiszed, hogy sikerülhet, akkor is igazad van.

 

A "fejben dől el" egy komoly, nagyon határozott döntést jelent számomra, és azt, hogy hinnem kell magamban. Akkor is, ha esik, ha fúj, ha mindenki más mást gondol és le akar beszélni a dologról. Akkor is, ha senki nem hisz bennem, ha folyamatosan jönnek a kritikák és a megjegyzések, a "csábítások", a napi negatívumok. Mert azok jönnek. Mégis: ez elsősorban egy hosszú belső harc volt magamban, önmagammal, amíg idáig eljutottam. Ezt a határozottságot, ön-bizalmat, belső hitet nem volt egyszerű kialakítani, hiszen naponta megkaptam, hogy á, neked nem olyan a genetikád!, ugyan már, sose lesz kockás hasad!, ez nem fog menni, te nem ilyen alkat vagy!, előbb éhen halsz, minthogy látszódjon a bicepszed!, hiszen te így vagy jó, ahogy vagy!, az a kicsi zsír kell, ami rajtad van!, a pasik szeretik, ha van mit fogni rajtad! ... Csakhogy ez az én testem, amiben szeretném jól érezni magam. Aki eddig szeretett/kedvelt, az izmosan is szeretni/kedvelni fog. Aki pedig ezután ismer meg, és esetleg az izmaimat kedveli csak, azt meg sajnálom. :)

 

"Égess fel magad mögött minden hidat"- olvastam több edzésmotivációnál. Ez szép és jó, de hát ez nehéz! Na ja, egy kifogás. Fél évembe telt, amire rájöttem, ez mit jelent. A 2. kör Asylumnál már esszerint éltem, nem volt visszaút, csakis az előre, és jöttek is az eredmények. Előtte csak megcsináltam az edzéseket. Nem adtam bele 110 %-ot. Nem is voltak eredmények. Amint úgy döntöttem, hogy nem nézek hátra, amint felfogtam, hogy mi a célom és hogy hogy érhetem el (jó táplálkozás és kemény edzés), egyszerűen nem tudtam elkerülni azt, hogy alakuljon a testem. Lassú a változás, de folyamatos, és adtam elég időt magamnak. A kitartással sincs gond, mert eldöntöttem, hogy türelmes leszek és kiatró.

 

A magam meggyőzése a belső hitem kialakítása nagyon nehéz volt, de még ez volt a legkönnyebb része a dolognak. A nehéz a környezet, hogy elfogadják, hogy én bizony most megváltoztatom a testösszetételemet. És rájöttem, hogy ez nem fog menni. Mármint nem tudom megváltoztatni a környezetemet, a gondolkodásukat. Mert akinek nem ugyanez a célja, mint nekem, az sosem fogja megérteni az én céljaimat, hogy én miért nem zabálok, hogy miért vagyok hajlandó hajnalban felkelni vagy nagy melegben is lenyomni az edzést, kalóriát és napi makrokat számolni, megtervezni az étkezést. Ez a kívülállóknak mindig is hülyeség marad. De erre is van megoldás. Csak olvasd el ezt a tanmesét:

 

A békák példázata

Egy életre szóló lecke

Volt egyszer egy csoport béka, akik versenyezni akartak.

Egy nagyon magas toronyba akartak feljutni.

Sok néző gyűlt össze, hogy figyeljék a versenyt és bíztassák a békákat.

Elkezdődött a verseny...

De...

A nézők közül senki nem hitt abban, hogy egy békának is sikerülni fog feljutni a torony csúcsára.

Ilyeneket mondogattak:

„Oh, de fárasztó!!!

Sosem fognak feljutni!“

Vagy:

„Semmiképp nem sikerülhet, a torony túl magas!“

A békák kezdtek lemaradozni...

...egyetlenegy kivételével aki élénken kapaszkodott felfele...

 

A nézők kiabáltak:

„Ez túl fárasztó! Senki sem fog feljutni!“

Egyre több béka gondolta meg magát és fordult vissza... ...Csak az az egy haladt tovább kitartóan...

Egyáltalán nem akarta feladni!

Végül mindenikük feladta, azt az egy békát kivéve, aki hatalmas ambicióval és kitartással egyedül jutott fel a torony csúcsára!

Ezután a többi béka és a nézők is meg akarták tudni, hogyan sikerült neki az, amit mindannyian lehetetlennek hittek.

Egy néző odament a békához és megkérdezte, hogyan volt annyi ereje hogy feljusson a csúcsra.

Ekkor derült ki, hogy...

A győztes béka SÜKET volt !!!

A tanulság?

Sose hallgass azokra az emberekre akik mindig negatívok és pesszimisták...

…mert ők elrabolják a legszebb vágyaidat és reményeidet, amiket a lelkedben hordozol!

 

Gondolj mindig a szavak erejére,

mert bármit hallasz vagy olvasol befolyásolja tetteidet!

Tehát:

Légy MINDIG …

OPTIMISTA!

És leginkább

Légy egyszerűen SÜKET ha valaki azt mondja, hogy nem tudod megvalósítani álmaidat!

Bármi sikerülhet neked, ha igazán akarod!