Cukormentes lekvár

Rengeteg gyümölcsöt kaptam, amit megenni nem tudok, olyan sok, kidobni nem akarom, és most el sem ajándékozom, hanem lekvárt főzök! Kutakodom a recept után, addig is íme néhány, boltokban kapható diabetikus leki. Én nagyon el szoktam olvasni a leírásokat, hiszen a mesterséges édesítők miatt is át kell(ene) gondolni a vásárlást, és a gyümölcscukor, fruktóz és társai ugyanúgy hízlalnak, mint a cukor...
És a félreértések elkerülése végett: nevezzük inkább hozzáadott cukor-mentesnek, csupán az orzság idei tortája körül kialakult hercehurca miatt is... Hiszen a gyümölcsök tartalmaznak természetes gyümölcscukrot...

"Barack - St. Dalfour

Nálunk ő volt a favorit, elképesztően édes lekvár ugyan, de a benne lévő hatalmas barackdarabok meggyőztek minket. Az üveg hátoldalán az áll, hogy hozzáadott cukrot nem tartalmaz, és az összetevők között sem bukkantunk rá a mumusnak kikiáltott édesítőre, mégsem vagyunk meggyőzve arról, hogy ez a termék soha életében nem látott cukrot. Ha viszont ettől eltekintünk, megvan a tökéletes lekvár. Pont olyan, amilyennek lennie kell, szép a színe, jól kenhető, elég nagyok benne a barackdarabok és ízfokozót sem éreztünk rajta. Ja, és nagyon-nagyon finom.


Hecsedli - Herbária

Az állaga azért nem győzött meg minket, ugyanis nagyon nehezen hisszük el, hogy ez a lekvár a palacsintán belül marad. Inkább hasonlít tartósított csipkebogyólére, mint egy tisztességes lekvárra. Az ízével egyébként nincs nagy baj, sőt még az a Borsamunkatárs is lelkesen kanalazta, aki eddigi tapasztalatai szerint nem szereti a hecsedlit. Nem túl édes, de nem is savanyú, ahogy az sok csipkebogyó-készítménynél lenni szokott – szóval nem rossz választás, de az állagot nem tudjuk megbocsátani.

Eperlekvár - Lidl

Borsaszakács eperlekvárját ugyan valószínűleg nem lehet egy napon említeni ezzel dzsemmel, de mi mégis meg voltunk vele elégedve. Benne voltak az eper magjai, ami elég bizonyíték volt arra, hogy a termék látott gyümölcsöt. Az íze ugyan nem ér fel a friss eperével, de egy lekvártól senki ne várjon csodát. Az állaga pont jó, az illata elég epres, ennyi nekünk bőven elég ahhoz, hogy lelkiismeret-furdalás nélkül töltsük a palacsintába. (Sőt, mi magában habzsoltuk, nagykanállal.)

Meggy - Pacific

Ettől a lekvártól még az ellenségünket is megkímélnénk. Bár a címke nem erről tanúskodik, de szerintünk ez a termék soha nem látott gyümölcsöt, ízfokozót és mesterséges színezéket annál inkább. Sokat töprengtünk rajta, hogy miként lehet ilyen, lekvárokat megszégyenítő édes trutyit gyártani, és végén arra jutottunk, hogy a recept a következő: végy egy pohár Meggymárkát, főzd össze zselatinnal, majd örülj a garantáltan gyümölcsmentes lekvárnak. Híg, íztelen, a legkevésbé sem meggyőző.

Málna - Schwartau

Ennél a lekvárnál kicsit bajban voltunk, ugyanis az egyik tesztelőnk odáig volt érte, a másikat viszont csak nehezen lehetett meggyőzni arról, hogy valójában tartalmaz gyümölcsöt. Egy málnalekvártól az ember elvárja, hogy legyen benne mag, ebben azonban nem volt, még mutatóban sem – most vagy sikerült feltalálni a málnamagozót, vagy nincs benne málna. Sosem fog kiderülni, ugyanis a címke szerint van benne gyümölcs, ráadásul az íze is pont annyira málnás, hogy könnyen el lehet hinni, hogy nincs benne jelentős mennyiségű ízfokozó. De akkor hova tűntek a magok?"

Forrás: borsa.hu