(Nagyon cukik a nagyok, minden nap rajzolnak egy képet a táblára, és minden órán átírják arra a nevet, aki éppen jön hozzájuk órára. :) )
Ma már az első órán "elfogytam". De nézzük pozitívan: próbálkozom (ez egy bizonyos dolog) és ma nem jött össze.
Folyamatosan próbálkozom, méghozzá több területen kell "javítanom". Magam, az otthoni életem, a tanítóságom, az egészségem (több más mellett). A blogban nagyon kis szelete szerepel az életemnek, aki személyesen ismer, az azért jobban bele-/belém lát. Sokáig minden mással foglalkoztam, csak magammal nem. Vagyis valamilyen szinten igen, de ami igazán fontos lenne, azzal nem. Jó pár éve rá kellett jönnöm, hogy ha ezt a lépést kihagyom, semmi másban nem fogok elérni változást. Pici dolgok sem sikerültek, de ma már igen. És megyek tovább ezen az úton. (Aki nem úgy működik, mint én, felfogni sem tudja, mennyire nehéz pl. rendet tartanom, beágyaznom reggel (...), de nem ragozom.) Néha jobban megy, néha kevésbé.
A suliban ma (az első órai mai "kudarc" után) egyszerűen szétestem. Szegény A-nak sikerült elmondnaom, mennyire nehéznek érzem ezt a helyzetet. (Az ember néha már attól megkönnyebbül kicsit, ha kibeszélheti magából, ami foglalkoztatja.) A 2. órán egyszerűen semmit nem találtam, elfelejtettem, amit mondani akartam, kemény volt. Aztán nekiálltam és elkezdtem pakolni a tanáriban a cuccaimat. Mert egy gombostű nem lett volna képes leesni sehova az aszalomon, és már tényleg semmit nem találok. (Nyáron nagyon hirtelen kellett kiköltöznünk a tanáriból és átcuccolni egy ötöd-hatod akkora mini teremkébe, persze, hogy semmit nem találunk, mindenki folyamatosan csak keres, márpedig erre nincs idő.) Sikerült néhány dolognak helyet találnom, az asztalon teret felszabadítani, és készülni a jövő hétre majdnem minden évfolyamon (ez csak B., a sz-i dolog még várat magára). Néma csönben ténykedtem leginkább, közben a fejemben "beszéltem magammal". Fél négyig. Akkor már olyan fáradt voltam, hogy képtelen voltam gondolkodni, hazajöttem.
(Kábé ilyen kusza vagyok, mint ez a bejegyzés. De dolgozom az ügyön.)
Holnap általános sulis osztálytalálkozó. Már hétfőn fáradt voltam, így legegyszerűbb lett volna azt mondani, hogy nem megyek, detúl fontosak nekem a volt osztálytársaim és ki tudja, meddig jöhetünk még össze (egy társunk,R. sajnos már 2 éve nem él), így annyit tudok, hogy megyek, hogy mikor, hogyan, az meg majd elválik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése