Újabb irtózatos hőség napon vagyunk túl. Én alapból nem bírom a meleget, 15-20 fokban érzem jól magam. Szívesebben vagyok pulóverben vagy kabátban mint póló-rövidnadrágban. A melegben semmi energiám, az amúgy is nagyon alacsony vérnyomásom szinte megszűnik létezni, a pulzusom az egekben, hányingerem van, képtelen vagyok gondolkodni és legtöbbször olyan rosszul leszek, hogy le kell dőljek, különben elájulnék. (Ez nem rinya, hanem tény.)
A szervezetem már tegnap jelezte, hogy nem elég neki a gyakori tusolás, a ventilátor, a rengeteg folyadék, elege volt, kész, passz. Ma pedig kijelentette, hogy tényleg beadja a kulcsot. Többször rosszul lettem, de aztán kénytelen voltam intézni a dolgaimat, mert peregnek a napok, a nyaralás is pár nap múlva itt van, menni kell, szervezni, vásárolni. Így mentem, intéztem, vásároltam.
Többször írtam már, hogy a húgom fia cukorbeteg. Olvasva ezt ez smafu, meg unalmas lehet, hogy már megint ez a témám. Nekem nem az. És Milunak sem. Két éve lett 1-es típusú cukorbeteg egyik napról a másikra. 12 évesen. Ma már tökéletesen otthon van a témában, sőt az egész család, a 9 éves húga is keni-vágja a témát: nappali inzulin, éjszakai, gyors CH, lassú CH, hipós csomag, mérés, szúrás, hány egység... Számomra egyértelmű, hogy Milu az első. A nyaralás szervezésben is. Hogy miért?
Hát mert ez a 14 éves keresztfiam diabos napirendje, azaz az élete. Minden nap. Ha esik, ha fúj, ha suli van, ha szünet; edzésnapon, nyaraláskor, osztálykiránduláson (...), mindig. Napi 8 étkezés meghatározott időben, meghatározott gyors és lassú felszívódású, grammra kimért szénhidrát mennyiséggel. Vércukrot mérni, inzulint beadni, enni, inni, pihenni, ha az kell, mozogni, ha arra van szükség.
Tökéletesen ellátja magát, a húgom pedig tökéletesen támogatja ebben. Nem csoda, hogy az éves kontrollon szuper volt a gyerek hemoglobinja.
Amíg egy "hagyományos", egészséges gyereknek a nyaralásra az ember bepakolja a szükséges dolgokat, Milunál először az inzulinnak kell meglenni és az egyáltalán nem mindenhol beszerezhető szénhidrátnak. Csak ezután jöhetnek a ruhák és egyebek.
Hát ezért kell időben elkezdeni a vásárlást és ezért kellett ma IS boltba mennem, a hőség ellenére is.
Miluval is és a húgommal is előre leegyeztetett dolgokat vettem (voltam a bajban, mert ugye én ilyesmit nem eszem, sokáig keresgéltem a boltban a cuccokat). Mert ezek beváltak, nem szórakoznak a gyerek vércukrával, ha hipózik (nagyon alacsony a vércukra), akkor pedig pontosan olyan gyorsan emelik a cukrot, ahogy az neki jó.
És ez csak egy része az élelmiszer készletnek, a többit holnap és szombaton veszem meg. És mindez számomra természetes, szívesen teszem. Mert imádom ezt a gyereket (meg a hugicáját is).
És estére megjött a front is. Habár eső nem volt, csak viharos szél, lehűlt kicsit a levegő és én kapásból jobban vagyok.
Ma nem írok étket, mert a mensi és a meleg kikészített. Gyakorlatilag semmi bűnözőset nem ettem, viszont össze-vissza és sokat igen. Mázlim volt, hogy nem volt itthon se csoki, se kekszecske vagy ilyesmi. Tényleg nem rossz dolog, ha csak "tiszta" alapanyagok vannak a lakásban, azokból túl nagy galibát nem okozhatok magamnak.
A reggelit azért leírom, palacsinta volt cukkiniből.
És reggel megcsináltam az Insanityt, nyújtás volt, a Cardio Recovery.
Facebook oldal: Boszorkánykonyha
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése