Harmadik éve dolgozom E-nél. Az egész családja nagyon rendes velem. Az egyik lányánál már kétszer voltam, a fia mindig mondta, hogy egyszer megmutatja, hol lakik a hegyen és a negyven hektárnyi erdejét. Ma jött el a napja. Lehetőségem volt arra, hogy kimenőt kapjak, amíg E. a fiánál van, de most kivételesen izgatottan vártam, hogy fent lehessek a hegyen.
Autóval mentünk, iszonyatosan meredek, hajtűkanyaros, alig egy sávos úton. Lenyűgözött a magasság, a sok zöld, a fenyvesek, a legelők.
Mint a mesékben:
A felhős-párás égbolt miatt nem látszottak teljesen a hegyek, no de azért így is csak tátottam a számat, annyira gyönyörű volt minden:
Alattunk Knittelfeld:
E. menye (B., tündéri nő, fantasztikus kisugárzása van, szerintem született angyal) látott minket vendégül, süti volt, kávé. Én maradtam a kávénál. Jó két órás beszélgetés után indult a környék felfedezése program.
Csak tátottam és tátottam a számat.
G. istállója. Beszélgettem kicsit a tehenekkel, megsimogattam őket, talán életemben ilyen közelről még nem láttam tehenet és bocit.
Ők tojják az én osztrák ketós tojásaimat:
Az egyik kis bocival szelfi is készült, épp mondtam neki, hogy "Du bist sooo süüüüß!", ő meg megszaglászott egész közelről.
És ez a táj! Ezek a színek! Ez a kilátás! Az a csönd! Az a friss levegő!
Majd autóba ültünk, G. felvitt minket bőven 1000 méter fölé, az erdejében.
A fenyők 30 méter magasak...
A hiányzó erdő részt 2005-ben egyszerűen letarolta Paula, egy vihar...
Iszonyatosan meredek az erdő talaja...
Ezt a hiányzó erdőterületet 2012-ben semmisítette meg egy hatalmas vihar, mindössze 15 perc alatt...
Csodásan és veszélyesen kanyargott az út...
Lejjebb betonútra értünk ki hazafelé...
Ez egy kis "kirándulás" volt, de hatalmas élmény. Nem is emlékszem, mikor sikerült utoljára ennyire kikapcsolnom, ilyen mértékben a jelenben lenni, megélni a mostot. Hálásan köszönöm!
Facebook oldal: Boszorkánykonyha
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése