Vasárnap (Ausztria)

Egyedem, begyedem, tenger-tánc, 
kicsi Boszi, mit kívánsz?
Nem kívánok egyebet,
otthon legyek, gyerekek!

Másfél éves ausztriai munkám újabb két hetes etapjának a végére értem. Nagyon fáradt vagyok, a holnapi utazás is megterhelő lesz, de hát miket is beszélek? Szóval: végre vége a két hétnek, holnap utazom haza! Ugye, mennyivel jobban hangzik így? :)

Rengetegen kérdezitek, hogy vagyok, mi van velem, miért nem írok a lelki dolgokról, sikerült-e túltennem magam a történteken... Képtelen vagyok mindenkinek egyenként válaszolni, így alkalmasint majd írok róla egy bejegyzésben.

Persze hogy mikor, azt még nem tudom, ugyanis nagyon sűrű két hét vár rám otthon, a naptáramat már teleskicceltem, gyakorlatilag alig van pár óra üresjárat, és még ma is pottyant be kérés, hogy "ugye beszélgetünk majd, ha hazajöttél?". Fix, hogy hétvégén lakodalom, onnan pedig viszem magammal a húgom gyerkőceit Mohácsra nyaralni. Fix, hogy kedden (holnapután) össze kell csomagolnom (mosnom-vasalnom...) a következő kinti etapra, mert egyszerűen nem lesz majd rá máskor időm. Meg még van pár fix ;-) No meg ugye az étkezésről is gondoskodnom kell, piacra menni, főzni előre... Mindezt nem nyűgként élem meg, csupán nem kis szervezést igénylő örömteli dolognak :) A prioritásokat felállítottam, innen majd alakulnak a dolgok, avagy alakítom őket :)

Reggel beszámoltam a napi örömökről. Azóta 932 lett a FB oldalt kedvelők száma. Tudom: ez nem nagy cucc, ha a másokéhoz viszonyítom, viszont nem szeretném senki máshoz hasonlítani magam. Én én vagyok, a kis Boszi, aki elkezdte magának egy blogban gyűjteni a recepteket, ötleteket, amit viszont mások is elkezdtek olvasni. Ahhoz képest, hogy maximum 10 emberre gondoltam, akiket majd érdekelnek a dolgaim, elég szép számmal akadnak, akik idekattintanak. És ez bizony öröm :)

R: sonkás rántotta, kávé.

E: csokikrém, 40g mogyoró.

V: marék sült csirke, saláta tökmagolajjal.

A tegnapi hegymászástól sajog mindenem, de ma is egész nap hatalmas boldogsággal gondoltam a túrára, a mászásra, a csodás látványra. Barátom lett a Tremmelberg, és büszke vagyok magamra, hogy megmásztam, hogy bátor és erős voltam, hogy nem voltam lusta nekivágni, hogy valóra váltottam egy régi vágyamat.