2014. január 7., kedd

Nyílt levél egy olvasóhoz



Kedves M.!

Figyelted a blogot, láttad a változásomat. Úgy döntöttél: elég volt a nagy hasból, a punnyadt kinézetből. Elkezdtél hasonlóan enni mint én. Elmúlt néhány emésztőrendszeri tünet, jóllakottabbnak érezted magad. Kérdeztél a mozgásról. Válaszoltam. Ingyenes videókat kerestem neked. Mindent átküldtem emailben. Letöltötted. És csináltad is. Kereken 3 alkalommal. Aztán elég is volt ennyi. Mert ez nem neked való. Ajánlottam mást. Sokfélét. Megkaptad, letöltötted. Bele sem néztél. Vettél futócipőt. Használtad is. Egyszer. Majd a kajálásban is változtattál. Léptél. Vissza. Hármat. Jött egy kis lisztes, jött egy kis junk food. És az édesség. Csoki. Mert az olyan jól eltelít. És a karácsony, a sütikkel.
 
Rákérdeztem: mi újság. A válasz: "Nem igazán érdekel, hogy így nézek ki, lusta vagyok mozogni, a csokiról meg nem tudok lemondani."
 
Kérdezted a véleményem. Összefoglalom:
 
Gartulálok.
 
 
Üdvözlettel:

9 megjegyzés:

  1. Szerintem az ember akkor képes változtatásra, amikor eljön az a pillanat amikor már "nagyon fáj" az ami van. Valami krízisközeli helyzet. Valami, ami nem tűr halasztást. Ha ez nem jött el, akkor bukott ügy minden kísérletezés.

    VálaszTörlés
  2. Szerintem meg az ő dolga, hogy mit eszik és mozog-e vagy sem, még akkor is , ha hozzád fordult segítségért. És nagyon nem szimpatikus, ahogy itt más emberekkel folytatott levelezésedet kiteregeted. Na ez nem motiváló. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem tűnik fel hogy következetesen nem ír ki neveket csak kezdőbetűket?

      Törlés
    2. De feltűnt, a lényegen viszont nem változtat. ;) Mert, az akiről ír, akkor is porig alázva érzi magát. :)

      Törlés
    3. Mivel csakis ketten tudják hogy kiről van szó, ez csakis úgy lehetséges, ha önmaga vagy a lelkiismerete előtt szégyenkezik. Nem a Blogoló Boszinak vagy másnak tartozunk elszámolással, hanem magunknak.

      Törlés
    4. Pipacs, igen: mindenkinek a saját dolga, hogy mit eszik és mozog-e. Nem ÉN vagyok ebben a sztoriban a lényeg, hanem az, azok, aki, akik elégedetlenek az életükkel, meghozzák a döntést, aztán lustaságból, kényelemből inkább beletörődnek (?) a sorsukba. A levelezés/beszélgetés nem kerül a blogba, az magánügy. A következtetésekből viszont sokan tanulhatnak. Mindannyian mások vagyunk, és vannak, akiket ez a levél is motivált :)

      Törlés