Amikor tavaly novemberben el kellett döntenem, hogy kaját veszek VAGY befizetem a csekkeket, ráadásul totál idegbeteg voltam már a munkahelyem és az állandó aprópénz számolgatás miatt, akármilyen félelmetes is volt: eldöntöttem, hogy ez így nem mehet tovább, és amit addig csak mondogattam, megtettem: felmondtam, új munkát kerestem. És mivel valahol mélyen tudtam, hogy ez így van jól, januárban már Ausztriában dolgoztam, gyorsan ment a dolog. Nem siránkoztam, léptem.
Amikor elkezdtem az Új fejezetet, ezer akadályba ütköztem, hiszen pl. a kinti munkahelyemen is eddig beleesett egy két hetes etap, és próbáld úgy tartani a diétát, hogy ott nem kapod meg a megfelelő kaját, minden egyes étkezésedet kritizálják, és az alvásidőből kell elcsípned az edzésre az időt, ráadásul csendben, a fürdőszobában kell mozognod. Ráadásul egy váll sérülés is közbejött. De valahol belül tudtam: jó lesz ez így, így hát kivittem előre főzve-sütve-dobozolva a két heti kajámat, nem érdekelt a kritizálás és edzettem a fürdőszobában. Nem kerestem kifogásokat, cselekedtem.
Az Új fejezet kezdetén már tervben volt 30 nap után az egy hét pihenő, akkor még úgy gondoltam: nem lesz semmilyen edzés, és kajálok rendesen, de mértékkel. Aztán tegnap elkapott a gépszíj: igaz, hogy nem fogok előre kaját és edzést tervezni holnaptól (akkor megyek urláubra), de a lehetőségekhez mérten tartani fogom az étrendet, és hüle lennék kihagyni, hogy a hotelban van fitnesz terem és úszómedence is :-) Konditeremnek jobban örülnék, de hát még fitnesz teremben sem jártam soha, így azt is fel kell fedeznem. :-)
Mivel valószínű, hogy a nyaralás alatt nem fogom mérni magam, a mai részeredményt jegyzem be most:
1. hét: minusz 1 kg
2. hét: minusz 0.4 kg
3. hét: minusz 0.1 kg
4. hét: minusz 0.4 kg
5. hét (szerdáig, máig) minusz 0.5 kg.
Az Új fejezet első szakaszának a fele lement. Az elején még nem hittem, hogy ilyen szépen fog működni. Mert sok programba belekezdtem már, de valami miatt majdnem mindig abbahagytam és váltottam. De sokat tanultam is belőlük.
A változásnak tényleg az a titka, hogy ne a múlton rágódva pazaroljuk el az energiánkat, hanem a jövő építésére kell fordítanunk.
Korán kellett kelnem? Igen.
Nincs más dolgom mint edzeni? Nem.
Ezer a dolog? Igen.
Kérdés, hogy nekiállok-e az edzésnek? NEM! :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése