Engem szinte mindenki kiröhögött, amikor 79+ kilósan (egy idő után már) ki mertem jelenteni, hogy én biza lefogyok. Elkezdtem Rékázni és futni, a sima szabadidőruhámban és szaladgálós sportcipőmben, rengő hájtömegemmel. Igaz, hogy lassan, de leadtam a felesleget. A hosszú időért cserébe feszes a bőröm, nem lóg sehol.
Ezt nagyon nehéz volt felfognom, de ha mindig csak szidom magam, hogy "mert még csak itt tartok", "bezzeg másnak milyen jól megy", semmivel nem leszek előrébb, csak elveszítem a motivációt.
És ez is mindenképp igaz:
Az életnek nincs távkapcsolója. Állj fel és változtasd meg magad!
Itt ülök a gépnél hajnalban, 11 munkanap után hulla fáradtan, egy idegen országban, egy idős néni házában, az emeleten, ahol minden egyes lépés miatt recseg a padló. Ezért a fürdőszobában edzek. Ha én meg tudom csinálni, bárki képes rá!
Úgyhogy amit magamnak szoktam mondani:
Na, emeld fel a szép kis hátsód, és húzás a fürdőszobába edzeni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése