Az életem idén január óta jelentősen megváltozott. Felmondtam a korábbi munkahelyemen és kimentem Ausztriába betegápolónak. Nem egyszerű munka (együtt lakni egy idős, beteg emberrel, reggel nyolctól este kilencig mosolyogni, az ő napirendje szerint élni és a semmiből ételt az asztalra varázsolni...), de nem bánom, hogy váltottam.
Január óta az életem gyakorlatilag ki- és becsomagolásból áll, és előre tervezésből, előre főzésből. Ha hazajövök, 1-2 nap, amire mindent kicsomagolok, kimosok, a hűtőt feltöltöm. Ha ki indulok, 1-2 nap, amire mindent bepakolok, bevásárolok, főzök, mosogatok, mosogatok, mosogatok...
Már tegnap készen volt a minden egyéb kupac, mára készültek el az ételek is.
Kilenc adag rizs főzve, mérve, adagonként csomagolva.
Négy adag csirkepörkölt főzve, mérve, adagonként csomagolva.
Három adag spenótfőzelék főzve, mérve, adagonként csomagolva.
Két adag sült hús mérve, adagonként csomagolva.
Hat szelet csirke pizza sütve, mérve, adagonként csomagolva, fagyasztva.
Három adag lazac mérve, adagonként csomagolva.
Rengeteg tojás (kint nagyon drága) dobozolva.
És még sorolhatnám.
Telefon feltöltve, kábelek bepakolva.
Enyhe kifejezés, hogy hulla fáradt vagyok...
Még meg kell várni, hogy jelentkezzen a sofőr a pontos indulási időponttal, be kell pakolni a hűtőtáskába a kaját, le kell olvasztani a hűtőt...
Idén nyolcadszor.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése