Ó, a zsírról tudnék mesélni...!
Amikor minden egyes lépésnél rezeg a hájam.
Amikor minden reggel öltözésnél szembesülök vele, hogy minden ruhából itt-ott kilóg a hájam, és semmi nem áll jól.
Amikor összeérnek a combjaim és nyáron a melegben úgy kidörzsölődnek, hogy sebes lesz.
Amikor utálom, ha valaki átölel, mert látom/érzem, hogy csak a zsírt nyomorgatja.
Amikor szégyen otthon lenni és szégyen kimenni az utcára.
Amikor nem látszik az arcom, mert tokás vagyok és a zsírtól kerek, mint a telihold.
Amikor megfulladok, mire a 2. emelet fordulójához érek a lépcsőházban.
Amikor minden becenév és kedves(kedő) szó a kerekséggel kapcsolatos.
Amikor kifáradok attól, hogy felveszem a cipőmet- pláne, ha be is kell kötni!
Amikor próbálom takargatni magam, de ugye nem jön össze, és ettől el tudnék süllyedni szégyenemben.
Amikor látom, hogy van, aki tornázik, van, aki fut, én meg csak zabálok, és élek itt zsírba bezárva,
tehetetlenül,
?
LUSTÁN,
AKARATGYENGÉN!!!
Én?????
Nagyon örülök, hogy mindez már a múlté.
Hogy fogtam magam és változtattam.
Jobban érzem magam nagymértékben zsírmentesen, nem gond kimenni az utcára, és habár korántsem értem még el azt az alakot, amivel magabiztos lennék bikiniben, én már jó úton haladok.
És megyek is tovább, süket békaként.
Mert én már tudom:
a lehetetlen nem létezik!
Irány az edzés!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése