Belső csend/ Flow 1 itt.
"A legenda szerint Buddha egy fügefa alatt szembenézett démonjaival: félelmeivel és vágyaival, majd ezt követően felismerte az élet "van"-ságának szépségét..
..magamhoz ölelem a változást
Éveken át szenvedtem, nyakkendősen, hazudva önmagamnak és másoknak, mindezt a "megélhetésért". De valójában szó sem volt megélhetésről, "élet"-ről - az maga volt az élőhalál kábulata. S amikor a gondosan felépített "én"-em összeomlott és nem hagyott maga után mást, mint kiégettséget és ürességet, akkor döntenem kellett: feladom az akkor értelmetlennek vélt életet, vagy magamhoz ölelem a változást. Sok-sok töprengés után megértettem, hogy az életemnek - abban a formában, ahogy azt "élet"-nek neveztem - vége van, visszavonhatatlanul, és bele kell vetnem magam az önmegismerés és a világ újra-felfedezésének kalandjába.
Elhatároztam, hogy szabad időmet a változásra szánom. Mélyen önmagamban elfogadtam, hogy magamhoz ölelek mindenfajta bizonytalanságot; a változás adta új élményekre érdeklődéssel megnyílok." (Kép és szöveg: itt.)
Ervin gondolatai nagyon hasonlóak ahhoz, amit én is gondoltam, átéltem a munkával kapcsolatban. Magam is ebben a cipőben jártam, eljött az idő, döntenem kellett. Nem volt egyszerű kimondani azt, ami már nagyon hosszú ideje megérett bennem. Felmondtam. Külföldre mentem dolgozni. Őszintén megmondom: egyetlen percig sem bánom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése