Motiváció

Biztos vagyok benne, hogy az embernek valamivel könnyebb dolga van, ha a környezete elfogadó, támogató, megerősítő, segítő. Ha van egyáltalán valaki, aki napi szinten ott van, megérti, ha az ember (az élet bármely területén) változtatni szeretne, tenni szeretne valamit, esetleg másképp szeretne élni.
De az is biztos, hogy a segítő szándék ellenére egyedül kell végigcsinálni a dolgot, legalábbis helyettem senki nem táplálkozhat odafigyelve, helyettem senki nem csinálhatja végig az edzéseket.
Néha nem is kicsi az a harc, amit meg kell vívnom magammal, a saját érzéseimmel.
Hajnalban kelni edzeni...
Akkor is megcsinálni az utolsó pár gyakorlatot, ha már nagyon fáj...
Nem enni többet annál, amit beterveztem...
Nyammogni vacsorára a túrót, amíg más velem szemben istenien illatozó melegszendvicset majszol nagy élvezettel...
Plusz egy cuccost bepakolni az edzéshez...
Napi szinten könyvelni az edzést, étkezést...
Ám egy idő után ezek a harcok átváltoznak kihívássá.
Aztán napi rutinná csendesülnek.
Ma már -ha nehezemre esik is nem lustizni még egy órát- az ébredés után azonnal tudom edzésnapon, hogy 10 percen belül kezdem a bemelegítést.
Ma már megcsinálom az utolsó 1-2 gyakorlatot is.
Ma már nem eszem többet annál, mint amennyit aznapra beterveztem.
Ma már teljesen természetes, hogy készül a csomagomhoz egy pakk az edzéshez szükséges cuccokkal.
Ma már képes vagyok ésszel a saját kajámat enni, és csak szaglászni, amit a többiek esznek.
Nem volt rögmentes út, amíg idáig eljutottam. És a család, a környezet is elfogadta, hogy így élek.
Ma edzés pihenőnap van.
És holnap utazom haza :)