Élet-mód-váltás, megjegyzéses

itt

Az adalékanyagokról, mérgekről jut eszembe: Ma itt volt a néni fia, akinek a felesége mellrákkal küzd. Épp a jövő heti kajatervemen dolgoztam, amíg a néni ült a hajszárító búra alatt. A pasi megkérdezte, mit csinálok. Mondtam neki. Kérdezte, miket fogok enni. Mondtam neki: zabkása, sajt, hal, saláta, gyümölcs… És Ausztriában ő az első ember, aki nem csodálkozva, hanem csodálattal hallgatja, amit az élet-mód-váltásról mesélek. Mert a feleségének elmondták az orvosok, hogy habár ehet mindent, amit csak akar, melyik étel hogyan hat a szervezetre, milyen elváltozásokat okoz(hat); és hogy bizony a készételekben, a félkészekben, a gyorskajákban csupa olyan anyag is megtalálható, ami –ha hajlama van rá valakinek- bizony kiválthat nem kívánt sejtelváltozást. Nagyra tartja, hogy még itt is odafigyelek a táplálkozásra, szerinte ezért nézek ki a 38 évem helyett 28-nak, max 30-nak. Hát igen: a baj az, hogy a legtöbb ember megvárja, amíg valami nagyon nagy baj történik, és csak akkor hajlandó a kulisszák mögé nézni. Mindig nagyon örülök, hogy túl vagyok a „nehezén”: megváltoztattam a gondolkodásmódomat a témában, aztán jöttek a tettek is, nincs 1 gramm súlyfeleslegem sem, és meglehetősen keményen odafigyelek az étkezésre és a testedzésre. Több mint egy éve tart már ez, és habár az elején eszement kemény volt nem enni kenyeret a pörkölthöz, vagy nem enni desszertet ebéd után, hajnalban kelni edzeni vagy megcsinálni későn, munka után; megharcolni a családdal, a környezettel, hogy én bizony nem eszem a nagymamám süteményéből (liszt, cukor…), és nem azért, mert nem szeretem a mamit vagy a sütit, hanem mert tudom: nincs tápértéke. Az elején fura volt, hogy mindenkinek fura voltam, a csodabogár, aki nem eszik a névnapi bulin, nem iszik üdítőt, hanem a saját kis vizét vagy teáját kortyolgatja. Ma már egyáltalán nem foglalkozom azzal, ki mit gondol erről. Mert az élet eddig engem igazol. Elfogadom, ha mások máshogy élnek, ezért elvárom, hogy mások is akceptálják az én életmódomat.

Bőven van még mit javítanom az életmódomon. De az első jó pár lépést már megtettem, és ezért nagyon büszke vagyok magamra :)

Tegnap a nénivel vásárolni voltunk. Tudjátok, mit kellett keressek neki a polcon? Zabpelyhet! Mert ő is szeretné megkóstolni a zabpalacsintát, olaj nélkül! J J J