4.7 motiváció

(totalcar.hu)

 

Az egész hetes és a mai egész napos rohanás után hazaértem. 4.7 literes átlagfogyasztással. Hogy ez kevés lenne? Vagy ez túl sok? Teljesen őszintén? Lesz@rom. Van egy autóm, amiért kemény nyolc hónapot gürcöltem és szó szerint szenvedtem végig egy olaszországi szálloda konyháján. Fix összegből vettem használtan egy autót, ami az én igényeimnek megfelelő. Nem csalódtam még benne, és bár kegyetlenül nehezen tudom fenntartani, nem válnék meg tőle, mert biztosítja, hogy be tudjak járni dolgozni, mert imádok vezetni, mert jelentősen megkönnyíti az életemet. Nem presztizsből vettem, nem akarom semelyik másik autóval összehasonlítgatni. Ez az enyém, ennyit eszik, pont.

 

Hogy hogy jön az életmódváltásról, zsírról és csökkentésről, izomról és építésről (...) szóló bloghoz egy autó fogyasztása?

 

Sokan jönnek azzal, hogy miért kínzom magam, hiszen más "normális kajálással", "önsanyargatás nélkül" is tud ennyit fogyni. Sokszor megkapom, hogy miért ezeket a "semmit nem érő" otthoni "hülye amerikai" edzéseket csinálom, amikor az egyetlen üdvözítő módszer a konditerem. Megkaptam, hogy nem ezeket a kajákat kellene ennem, mert ezek hízlalnak (??!!), hiszen ott a mindent vivő csirkés étrend, az egyetlen, amivel fogyni lehet. Csahogy ez a csaj, aki a saját életét éli és a saját módszerével változik (vissza lehet keresni az eredményeket), úgy gondolkodik magáról, mint az autója fogyasztásáról: nem óhajtom magam máshoz hasonlítani. Vannak gyorsabban fogyók, vannak nem fogyók, én meg ilyen vagyok. Nekem ez megfelel, élhető, és el fogom vele érni a célomat.

 

Megjegyzés és érdekesség: Egyetlen egy negatív kritikát nem kaptam soha olyantól, aki maga is próbál változtatni az életén. Nem azok kötözködnek és furkálódnak, akik maguk is figyelnek az étkezésükre. Nem kaptam egyetlen bántó megjegyzést sem soha olyan emberkétől, aki maga is otthon edz. Csupán olyanoktól, akik azt mondják: nekik pont úgy jó a  mostani önmaguk, amilyenek most. Azt hiszem, minden életmódot váltó, tornázó és kajára odafigyelő társam nevében mondhatom: tiszteletben tartom mások életvitelét, és ezért elvárom, hogy mások is tiszteletben tartsák az én életvitelemet. Én tudom, mit miért csinálok, és már nem zavarnak a beszólások, az odamondogatások. Azt is tudom, hogy ha meglesz a bícsbádi, még nagyobb szálka leszek sokak szemében, de mindenkinek van lehetősége a változtatásra, én élek is vele. :)