Ma reggel képszerkesztős hangulatban vagyok. A fél szüretes csapat még alszik, így van is rá időm reggeliig. A tavalyi kis házi szüret nagyon jó hangulatban telt. Persze ennek már köze sincs a régi nagy szürethez, amikor még tényleg összegyűlt a család és a rokonság apraja-nagyja, a másod- és néha a harmad unokatestvérek is. Ez volt az év egyetlen napja, hogy ennyien összejöttünk, és a munka mellett volt lehetőség beszélgetni, mesélni, majd a szüret végeztével jött a nagy, közös ebéd. Nagymamám töltött káposztát szokott készíteni, friss fehér kenyérrel ettük, és volt gulyás is vagy pörkölt, krumplival. Csodaszép hagyomány volt ez, nagyon szerettem, ha ott volt mindenki, élveztem a nagy beszélgetéseket, anekdotázásokat, a hatalmas nevetéseket.
Ez a fotó 1958-ban készült, itt még anyukám is csak 5 éves volt.
Ez egy majd' 20 évvel ezelőtti szüreti kép, ahol éppen kevesen voltunk (a falon lóg a nagymamámnál, így fényképeztem le a fényképet, üveges, ezért rossz a képminőség), de kedves kép, mert ott még élt apu, papi, Éva néni és még két rokon, akik azóta nincsenek velünk.
Ez a kollázs a tavalyi szüret hangulatából és színeiből próbál visszaadni valamicskét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése