2007 márciusában érkeztem meg egy 14 órás út után az olasz munkahelyemre, Sankt Leonhard in Passeierbe, azaz olasz nevén San Leonardo di Passiriaba. Rengeteg képet készítettem, aminek nagyon nagy része eltűnt idén a számítógépről, de ami megvan, azok egy részéből készítettem egy kis kollázst. Az első talán a legelső sétámról szól a faluban. St. Leonhard egy csodaszép kis hegyi falu, ahol majdnem minden ház szálloda. És júliusban-augusztusban mindegyik maximális vendéglétszámmal büszkélkedhet. A közelben van Meran/Merano, ami már város, és az is meseszép. A faluban rengeteg a lehetőség a kikapcsolódásra, szórakozásra: kávéházak, tenisz pálya, uszoda, lovarda, bicikliút, sárkányrepülőzés, nordic walking, sípálya, libegő (a Hirzer), túraútvonalak, butikok, és még sok-sok lehetőség várja azt, aki ide jön pihenni. Én dolgoztam, csak a csütörtöki pihenőnapokon volt lehetőségem ezt-azt megnézni, de akkor is annyira fáradt voltam, hogy sokszor aludtam egész nap. De számtalanszor sétáltam a faluban, mert egy elvarázsolt, soha meg nem unható hely a meseszép, 2-3000 méter magas hegyeivel, a Passeier folyóval, a Waltenbach patakkal (ami a lakógarzonom terasza alatt folyt), a kis fahíddal, a tüneményes, pici templommal, a még a mai napig helyi népviseletet viselő falubeliekkel, a kis várrommal (Jaufenburg), amit két páva őriz, a hegyoldalban békésen legelésző tehenekkel, az üvegpadlós gyalogos felüljáróval, a megannyi kis parkkal és virágszigettel, és a végtelenül tiszta, édes levegőjével.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése