Megjegyzések, motivésön

Olyan voltam, mint a csaj az utolsó képen. Most olyan vagyok, mint a csaj az utolsó előtti képen, csak a hasamon már kevesebb a zsír, a combomon viszont több. Megy a kalóriadeficit, odafigyelek az ételek összetevőire, és megy az edzés. Lassan emelni fogom a bevitt kalóriát, szerintem először a 20 után 10 %-os kalóriadeficit, amíg el nem érem az "álomsúlyt" (ami 57, de gyakorlatilag tök mindegy, mit mutat a mérleg, ha úgy nézek ki, ahogy tetszik).

 

Az ilyen és ehhez hasonló képek sztem csak iránymutatók, hiszen sok dologtól függ, hogy X testzsírszázalék mellett hogy néz ki az ember lyánya. Tény, hogy 29 körül volt az enyém, most 25 körül van. Tehát igenis lehet fogyni zsírból, az is tény, hogy ezt nem árt okosan csinálni: a kalóriadeficit mellett nem mindegy, mi van a tányéron, és nagyon kell az edzés is.

 

Érdekes a Beachbody edzések "mellékterméke": látszik 1-2 hasizmom, és a hátam, karon gyönyörűen izmosodik. Ahhoz képest, hogy én csak a combomból akartam fogyni és ezért kezdtem idén ezt az egészet, egész jó kis alakulás, amit eddig is véghezvittem. :)

 

Azt hittem, a testem majd szépen belefárad abba, hogy "nem kap elég kaját", meg hogy "sanyargatom" az edzésekkel. Aztán rájöttem, hogy nem a test fáradhat ebbe bele, hanem az elme. Bizony, én, az agyammal döntöm el, miről mit gondolok, és ezt hajtja végre a testem. Ha én fáradtnak, megfáradtnak gondolom magam, a testem bizony fáradt lesz és tiltakozik az újabb heti étrend összeállítása ellen. Csakhogy ismerem az agyamat, és nem fogom a tudatalattimnak megadni azt a lehetőséget, hogy ENNYI munka után most csak úgy fogja magát és bedurcizzon. Kegyetlen sokat küzdöttem azért (fejben, testben, lélekben), hogy most itt tartsak, ahol. Túl sok munka, idő, befektetés ez ahhoz, hogy nemám hogy feladjam, hanem hogy akárcsak lazsáljak is. Nem egyszerű mindig előre készülni a kajával, korán kelni az edzés miatt, és ugye egy nap nem csak kajából meg edzésből áll...

 

A hétvégén inkább pasik kerestek meg, és mondták el, hogy irigylik a kitartásomat, mert bizony ők nem sokat tesznek magukért, kinézni viszont szeretnének jól. nagyon jólesik, amikor megdicsérik a kitartásomat, mert bizony én nem voltam kitartó. Sőt.

 

Megyek hát tovább, mert nincs visszaút. Vár az előre, várnak az új kihívások, vár a végtelen :)))