Már egészen kis koromban is szerettem enni. Anyu mesélte, hogy ha megláttam, hogy a cumisüveg csak félig van, szóba se álltam vele. Ha viszont tele volt, boldogan vágtam magam hanyadt, tettem keresztbe a lábam és szürcsöltem a mannát...
RR korszak
Amikor elhatároztam, hogy lefogyok, RR tornái mellett alig ettem, délután 2-től nem volt semmi CH, gyakorlatilag virslin, parizeren éltem. Semmi fehér lisztes, egy idő után semmi cukros. Szenvedtem. Kínlódtam. Sírtam. És ÉHES VOLTAM !!! Egész nap korgott a gyomrom, a délutáni evéske után (mert 6 után abszolut semmi kaja nem volt) alig vártam a reggelt, hogy elnyammoghassam a parizeremet kis zöldséggel. Az Edzés c. bejegyzésben említettem, hogy ekkor még -finoman foglmazva- halvány lila gőzöm nem volt a táplálkozás-edzés-pihenés szentháromságról. Nagggyon lassan, de vánszorogtak lefelé a kilók. Nem adtam fel, de ez nagyon kemény korszaka volt az életemnek...
Update
Amikor kezdtek terjedni az Update pékségek, kicsit fellélegeztem. Alacsony GI-s süti és tészta? Szuper! Vettem Norbi lisztet is, abból itthon sütöttem kenyeret. :) De nagyon kevés CH-t ettem, és este semmit. És még mindig nem tudtam, hogy mi közöm nekem a szénhidráthoz, a fehérjéhez, a zsírhoz meg a kalóriákhoz.
Insanity
Még mielőtt az Insy-t elkezdtem volna, találkoztam Szűcs Ildikó programjával. Tőle tanultam meg azt, hogy nem diéta kell, hanem életmódváltás, és hogy ez biza nem 1-2 hónapra, hanem egy életre szól majd. És hogy ehetek babot !! :) (folyt. köv. holnap!)
Facebook oldal: Boszorkánykonyha
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése