Fáradt vagyok. Melegem van. Ezer más dolog lenne. Fél délelőtt lótottam-futottam. Holnap elutazom, össze kellene pakolnom a cuccomat. Boltba kéne menni. Megnézni a postaládát. Lemosni és kifesteni a körmömet. A növénykéket meglocsolni. Kocsimosás? Blabla, sorolhatnám. Megnéztem a motivációs képeket. Végiggondoltam a magamnak felállított szabályokat. Úgyhogy go edzeni!
Ha fitt csajnak tartom magam, nem mondhatom, hogy...
1.
Ma nincs kedvem edzeni.
Az edzés olyan mint a fogmosás. Alap. Minden nap meg
kell csinálni. Ha kihagyom, ha csak egyszer is kihagyom, az agyam úgy értelmezi, hogy ja, kérem, akkor ezt bármikor el lehet bliccelni! Utána meg jönne a lelkifurdi, hogy de nagy marha voltam, mert hagytam, hogy győzzön a lustaság...
Ja, az első csak egy falatka. Aztán még egy harapás már igazán nem sok! Aha, és ezután jön, hogy na, akkor már ezt a picit megeszem. Meg még egyet. Meg még egyet... Nekem jobb, ha el sem kezdem. Mert eleve akkor tiszta a lelkiismeretem, akkor mondhatom csak el, hogy én rajta vagyok az ügyön és mindent megteszek a célomért. Ha jól megterveztem a kaját, nem fogok éhezni. Ha mégis éhes lennék, jöhet egy kis túró. Vagy folyadék. Ilyen melegben még a szervezetem is meghálálja! :)
Épp a minap mondta anyukám ezt nekem. Hogy a combom sosem lesz vékonyabb, mert ez genetika. Már nem állok le vitatkozni senkivel, de a véleményem azért megvan. Oké, nézzük a genetikámat. Kicsinek nem voltam kövér. Teljesen átlagos voltam. A combom is!! Nemrég láttam egy családi videót, a ma 11 éves unokaöcsém akkor ünnepelte az 1. szülinapját. Tehát 10 éve volt, és ha hiszitek, ha nem, a combom tök szép volt!! Nem mondom, hogy izmos, de vékony, formás! És akkor kérdezem én: mi a szent sz@r kaka van az én combgenetikámmal??? Nem kellett volna megzsírosodnom, és akkor nem lenne ilyen gondom. De legalább észbekaptam, és most elkapom azt a 10 évvel ezelőtti combilit! :)
Erre kitaláltam magamnak egy mondatot, ami immáron sok hónapja működik. Előtte persze ettem, ha épp nem volt rózsás a hangulatom, ma meg azt mondom: EZ NEM KEDV KÉRDÉSE! , és megcsinálom a tervezett edzést (hiszen úgy tervezem mindig, hogy beleférjen a napba).
Igen, voltam én is mérlegfüggő. Úgy napi 5-ször mértem magam. És bosszankodtam, és elrontotta a napomat, sírtam, dühöngtem. Hülye számok miatt.
Ma már, ha rá is állok a mérlegre, nagyokat röhögök rajta, mert képes 5 perc múlva 1.5 kilóval többet mutatni, vagy féllel kevesebbet. Gyógyszertárakban találhatsz megbízhatóbb mérőeszközöket, ha feltétlenül tudni akarod, pontosan hány kiló vagy (szerintem a testzsírszázalék fontosabb). Nekem megfelel a tükör, a centi, de leginkább a ruháimon tudom lemérni a változást. (Ennek a mértékegysége: "hányszorkellvinnimamihozbevetetni".)
„Nincs lehetetlenség, csak
tehetetlenség!”-ez jópár éve az egyik kedvenc jelmondatom. Nekem 24 órából áll egy nap. És neked?
Ismerek olyan, a világ számos országába röpködő anyukát, aki emellett is megoldja. Van ismerősöm, akinek 5 (!) kisgyereke van, és edz, és "máshogy" kajál, és óriási nagyon fejlődött már.
Ha van egy célod a testeddel kapcsolatban, rá kell szánnod az időt. Ha nem szánod rá, ne legyen ilyen célod.
7. De hát a munka, meg a háztartás!
Dolgozó nő vagyok. És tudom magamról, hogy estére teljesen kipurcanok. No de mikor legyen az edzés? Hát munka előtt. Nem volt egyszerű, de az Insanityt is pl. hajnalban nyomtam. Direkt azért keltem jóval korábban, hogy legyen idő a napi mozgásra. Így egészen biztos lehettem benne, hogy nem marad el. Mondhattam volna, hogy de én nem az a tipus vagyok, aki fel tud kelni...
8. Majd holnap!
A múlt történelem, a jövő rejtély. Csak a most van!
Na, én most megemelem a hátsóm és irány az edzés!
Facebook oldal: Boszorkánykonyha
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése