Szombat

 8. nap

Hú, este a Xil.ox nagyon jó szolgálatot tett ...

M. ma délután kezdi a munkát, így reggel el tudott menni a piacra. Hozott szépséget...

... és finom házi alapanyagokat. Reggelit is készített.

Aludtam kicsit ebéd után.

Séta. Csak kicsi, a lakótelepen. És itt most csatolni akartam a fotót, amit készítettem, de ezek szerint nem érte el mégsem a bal hüvelykujjam a gombot a telón. Hja, a hirtelen balkezesség örömei...

Az esés óta ma délután sikerült először tüssznentenem. Hát jelentem: azóta sokkal jobban fájnak a bordáim mint valaha is. Kegyetlen.

Ma egész nap minimálban nyomtattam energiaügyileg, de hát elméletileg nincs is más dolgom ...

Születésnap

Drága anyu, ez volt az utolsó együtt töltött születésnapod. 

Ekkor már nagyon nem voltál jól. Egy hónap múlva már betegszállítóval vittelek az onkológiára, a laborleleted és a CT is azt mutatta, hogy már szinte nem is élsz (CRP 200, máj - és veseműködés szinte nulla ...). Nagyon ragaszkodtál még kegyetlen fájdalmaidban is az élethez. A fotó készülte után két és fél hónappal aludtál el.

Ma van a 3. égi szülinapod. Ha itt lennél, 73 éves lennél.

Remélem, hogy ahol vagy, tudsz enni egy hatalmas adag fagyit.

Nagyon hiányzol 😞🩶

 

Péntek

7. nap

Reggel időben keltem. Vetkőzés, mosdás, smink 🙈, frizura 🤣 kerek 2 óra meló. Taxival kórház, traumatológia. Találkoztam K-val, megismertem a váróban egy kedves hölgyet. Behívtak, levették a gipszet. Azt a megkönnyebbülést! Átmentem átvilágításra. Tüdő és négyirányú csukló röntgenfelvétel. Vissza a traumára. Kicsit várni kellett, aztán behívtak. Minden oké. Megkaptam a körkörös gipszet, előre jeleztem, hogy könnyítettet kérek. 6ezerért rám is applikálták. Könnyebb mint a hagyományos volt, de valami baromi szoros. Két hét múlva kontroll.

Mindenki roppant kedves és segítőkész volt, gyorsan ellátták a betegeket.

Amikor kijöttem, találkoztam A-val, egy korábbi tanítványom anyukájával, nagyon jót beszélgettünk.

Érdekes, hogy egy hét gipszhordás után már mennyire száraz, aszott a bőröm...

Délután segítséget kért az egyik kollégám, megoldottam.

Korábban én sem tudtam, hiszen nem éltem át, hogy a gipszes állapot nemcsak egy bumszlit jelent, hanem fájdalmat, fáradtságot, mozgáskorlátozottságot, teljesen más súlypontot és egyensúlyt (...). A törött bordás extrát akkor még nem is említettem. Megkérdeztem a gipszelős csajt, szerinte mikor lehet majd dolgozni. Felnevetett, aztán azt mondta: minimum 1.5-2 hónap gipsz, ha szerencsém van, és azt majd a traumatológus szakorvos fogja eldönteni, nem én, szokjam meg ezt a helyzetet.

Hát mit mondjak: nem egyszerű.

Csütörtök

6. nap 

A legkényelmesebb póz ülés közben.

Viszonylag tevékeny nap volt. Reggel például elkezdtem pakolni az íróasztalon. Csupa apró bicbac, mindegyikkel külön fordulni, sokáig tartott és csak a harmadával végeztem, amikor korogni kezdett a gyomrom. Ja tényleg, még nem is reggeliztem. Amire előpakoltam, ettem, elpakoltam, úgy elfáradtam, hogy le kellett dőlnöm. (Az ágyba fekvést és a kikászálódást nem ragozom.)

Átöltözés (na ez is egy külön mutatvány), irány a M.pont, ebédért. Haza. Kajci. Elpakolás. És megint le kellett dőlnöm. Utána jött B., megbeszéltük, hogy levágja a körmömet. Érdekesség: a jobb kezemen alig nő a köröm.

Még csak 6. napja vagyok gipsy (ha-ha), de leszakad a hátam, a vállam. Holnap megyek a traumatológiára, gipsz nélküli röntgen is lesz, megkérdezem, kaphatnék -e könnyített gipszet, mert ennek csak a súlya is kínzás. 

Még ősszel van egy pulmo, egy urológiai, egy fogászati, egy reumatológia és egy endo kontrollom, de amíg a bordáim nem forrnak össze, nem fogok tudni menni.

Na nézek vmi vacsorát, holnapra bekészítettem, amit vinnem kell, úgyhogy már csak egy jót kell aludni.

Szerda

5. nap

Amikor szombaton az SBO -n begipszelték a kezemet, annyit mondtak, hogy tartsam a szívem vonalán a karomat vagy felette, éjszaka is. Ma beírtam a keresőbe, mivel tudnám még elősegíteni a gyógyulást. Hát akad pár dolog.

 Torna: a gipszből kiálló ujjak pumpáló mozgatása, a könyök és a váll átmozgatása óránként.

Kálcium, D vitamin, K2 vitamin, C vitamin, magnézium bevitel.

Fájdalomcsillapítás. Na itt ahány orvosi oldal, annyiféle ajánlás. Az egyik paracetamolt, a másik non-szteroidot ír. Amúgy is nagyon minimalizálom a gyógyszert, amíg állkapocs -összeszorongatás nélkül elvagyok, nem veszem be. (Eddig napi max 2 Voltaren 75-öt nyertem.)

Megnéztem akkor már a bordatörés gyógyulásának elősegítését is, a legfontosabb a légzőtorna, ezt az SBO -n is mondták: a fájdalom miatt az ember hajlamos felületesen lélegezni,ami miatt tüdőgyulladás alakulhat ki. Úgyhogy lélegzem.

A bal kezemet egyre ügyesebben használom, csak szörnyen hamar elfárad. De szegénynek lesz ideje erősödni, ügyesedni. 🙈

A legnehezebb a wc papírt letépni, a hátsóm kitörlése, a kézmosás, a bekötött zacskót kibontani, a palackról a kupakot le- és visszatérni. A nagyszobai nagy redőnyt nem tudom felhúzni. Minden más is többszörös időbe telik, de megoldom. A fotózás is kemény logisztikát igényel, pl. amikor voltam sétálni, nem tudtam kivenni a kis tatyómból egy kézzel a telót, így nem tudtam fotózni. 

A tenyerem szép zöld, már amennyire a fotóhoz el tudtam fordítani a karomat, az ujjaim is még zöld -ízületesek, de az óvatos tornáztatás segít abban, hogy kicsit már ki tudom nyújtani őket pár másodpercre.

A kézfejet nem látom, de azt igen, hogy az ujjaimon minimális apadás látszik, csak a fájdalom nem csökken egyelőre. 

Ma még nem vettem be gyógyszert, de alváshoz kell majd.

És ki kell találnom, hogyan öltözzek hidegebb időben.

Kedd

4. nap

Éjjel folyamatosan leesett a gipszes kezemnek épített párnaemelvény. Mivel az ágyból csak jobbra lehet felkelni, nekem a jobb oldalon törtek a bordáim és a jobb kezem gipszelt, kész művészet kikászálódni, csak kétszer másztam felvenni, utána a hasamra tettem a sérült kezem. Akkor meg a bordáim kezdték mondani a magukét, alig találtam olyan pózt, amiben tudtam volna pihenni. Vonnegut után szabadon: így megy ez...

Reggeli összehasonlító kép a két kézfejről:

M. ma még itthon volt, voltunk néhány helyen (időpontoson is), és lett egy új szerzeményem:

Megtaláltam a hasonlatot is a kéz fájdalomra. Olyan érzés, mintha a tenyerembe böknének folyamatosan egy kötőtűt középen és át is szúrnák a kezemet; közben felülről a hüvelyk - és mutatóujjam közé szúrkodnának egy másikat, ezzel is átbökve a tenyerem; mindemellett úgy sajog az összes ujjam, mint amit kalapáccsal szétvertek. Ha megpróbálom könyökből kicsit is elforgatni az alkaromat, az nyüszítést eredményez (egyszer próbáltam, soha többé a gyógyulásig).

 Gipszes tények.

M-nal volt bokatörés miatt gipsze, úgyhogy akkor láttam, hogy vannak olyan részei a gipsznek, amik nyomnak, szúrnak, törnek, M. "meg is faragta" és meg is könnyebbült.

 Az első, szombati gipszem valami embertelenül szoros volt, visszamentem vasárnap, korrigálták is. De a kisujjamnál olyan érzés volt, mintha egy vékony, fém damil vágná. Nagyon kicsit kifeszítettem a gipszet, így aláfért egy vattapad. Még így is nyom nagyon, de legalább nem vág bele a húsomba. 

Tegnap észrevettem, hogy a tenyereket és a mutatóujjamat nem a gipsz vágja annyira, hogy bepisilek a fájdalomtól, hanem a gipszre tekert géz. Kicsit megvágtam (egész jól használom az ollót bal kézzel), és máris nem úgy érzem, mintha egy pengével csiszatolnák...

Hétfő

3. nap

A reggel ügyintézéssel telt, mert például táppénzre kellett vetetnem magam. K., az asszisztens csak nevetett, mert tényleg nem is lehet már mást tenni.

Balkezes mosdás. A jobb kezem teljes mértékben használhatatlan, zúzódások, törés, a könyököm, felkarom is kék -zöld, úgyhogy marad a bal kezem. Ehhez képest egész ügyesen sikerült. 

Délelőtt szenvedtem még gyógyszerrel is. A bordáim is nagyon fájtak, a kezem is sajgott, legszívesebben leszedtem volna a gipszet. És nagyon fáztam. Nincs sok pulcsim, ami van, azt pedig nem szívesen vágnám szét (hogy beleférjek gipsszel). Átsuhant egy gondolat a fejemen: anyu biztosan segít. Így elővettem a kardigánt, amit még ő adott, amikor Mohácsra költözött. Bal karral belebújtam, a gipszes, felkötött karóra ráterítettük és be lehetett gombolni, szupi!

Ebéd után kis punnyadás . Aludni nem tudtam a fájdalomtól, de legalább pihentem.

Délután süti, séta, kávé.

A kocsimmal voltunk, elvittük a garázsba. Hát a Liszt Ferenc utca frenetikus aszfaltján elég hangosan jeleztem a fájdalmaimat, M. teljesen lelassított és úgy csordogáltunk. A garázstól séta haza.

Ahogy itt ülök az asztalnál, kicsit görnyedten, így nem fájnak a törött bordák. A gipszes kezemet letettem az asztalra, de annak nem találok megfelelő pózt. Hamarosan beveszem az esti fájdalomcsillapítót, hogy tudjak majd aludni. M. holnap még szabadnapos, de szomszédunk, B. néni is mondta, hogy bármi van, vagy ha segítség kell, csak kopogjak, jön, és rám fog nézni, amikor M. dolgozik. A körömvágásra majd biztosan megkérem.

(A húgom hónapok óta szenved azzal, hogy a jobb karja szinte élettelen, kapott egy infúzió kúrát, ami akkor kicsit segített, de azóta még rosszabb a helyzet, neki semmi segítsége... MR-re novemberre kapott időpontot...)

Sok tüneményes kollégám érdeklődik, hív fel, nagyon jólesik.

És még mindig van más...

Kéztörés 2. nap.

És első éjszaka gipszben. Nagy nehezen elhelyezkedtem, felpolcoltam a gipszemet, de füldugó nélkül nem tudok aludni. Kibányásztam egy ősrégi, alig használtat, kimentem M-hoz a konyhába, hogy nyissa ki nekem a tartót, aztán bal kézzel beimádkoztam a füleimbe. Azért nem szeretem ezt, mert nem csökkenti annyira a zajbeszűrődést mint a másik, viszont most százszor jobb volt mint a semmi.

Reggel a tükörben láttam, hogy a kedvenc színem terjeszkedik az ujjaimon 🙃🙈 

Bal kézzel varázsoltam egy kávét, amit aztán a teraszon sikeresen leejtettem. Úgyhogy megvolt az első balkezes takarítás is.

K. bevállalta a főzést, isteni menüsor volt levessel, másodikkal, körettel, savanyúsággal, süteménnyel.

Ebéd után sikerült 2 órát aludnom.

A kezem a tegnapihoz képest egyre kékült és annyira nyomott a gipsz, majd' bepisiltem, így megkértem B-t, vigyen be a sürgősségire.

Olyan szoros volt a gipsz, hogy ketten vágták le, tegnap nem jól csinálták. Mondtam, hogy a bordám is sajog, megröntgenezték, a hetes és a kilences el van törve. Ne emeljek, sétáljak, légzőgyakorlatozzak, hogy a tüdőgyulladást megelőzzük, és pihenjek, szedjek fájdalomcsillapítót. A doki (sebész) is azt mondta, hogy sajkacsont törés gyanú, vszinű, hogy pénteken a traumatológián leveszik a gipszet és kérnek egy CT-t, az pontosabb képet ad mint a röntgen. De az még a jövő zenéje.

Másfél óra alatt végeztem, és mindenki roppant kedves volt a sürgősségin. Aztán lassan haza gyalogoltam, így a séta is megvolt.

Nem vittem ma sem túlzásba a fájdalomcsillapítózást, reggel fél 8-kor ettem egyet, de most, alvás előtt tutira jön a második, hogy tudjak éjjel pihenni.

Ez már elképesztő...

Csak egy rossz mozdulat és ...

... elvágódtam a teraszon. Rá a fregolira, aztán a padlóra. A jobb térdem, a jobb csípőm és mellkasom kapott, de valószínűleg a kezem foghatta fel a nehezét. Azonnal bedagadt és több helyen bekékült és a fájdalom erőssége is verdeste a plafont.

Sürgősségi, röntgen, sajkacsont törés vagy repedés és egy ujjperc, ezt látta az orvos a röntgen felvételen, kaptam egy gipsz sínt. Jövő héten kell mennem a traumatológiára, ahol megmondják a pontos diagnózist és a további kezelést.

Addig telón, bal kézzel, a predikatív bevitellel (azt hiszem, vmi ilyesmi a neve) pötyögök...

Pedig ma osztálytalálkozónk van Tamásiban ...

 

Hullámok

(Nagyon cukik a nagyok, minden nap rajzolnak egy képet a táblára, és minden órán átírják arra a nevet, aki éppen jön hozzájuk órára. :) )

Ma már az első órán "elfogytam". De nézzük pozitívan: próbálkozom (ez egy bizonyos dolog) és ma nem jött össze. 

Folyamatosan próbálkozom, méghozzá több területen kell "javítanom". Magam, az otthoni életem, a tanítóságom, az egészségem (több más mellett). A blogban nagyon kis szelete szerepel az életemnek, aki személyesen ismer, az azért jobban bele-/belém lát. Sokáig minden mással foglalkoztam, csak magammal nem. Vagyis valamilyen szinten igen, de ami igazán fontos lenne, azzal nem. Jó pár éve rá kellett jönnöm, hogy ha ezt a lépést kihagyom, semmi másban nem fogok elérni változást. Pici dolgok sem sikerültek, de ma már igen. És megyek tovább ezen az úton. (Aki nem úgy működik, mint én, felfogni sem tudja, mennyire nehéz pl. rendet tartanom, beágyaznom reggel (...), de nem ragozom.) Néha jobban megy, néha kevésbé. 

A suliban ma (az első órai mai "kudarc" után) egyszerűen szétestem. Szegény A-nak sikerült elmondnaom, mennyire nehéznek érzem ezt a helyzetet. (Az ember néha már attól megkönnyebbül kicsit, ha kibeszélheti magából, ami foglalkoztatja.) A 2. órán egyszerűen semmit nem találtam, elfelejtettem, amit mondani akartam, kemény volt. Aztán nekiálltam és elkezdtem pakolni a tanáriban a cuccaimat. Mert egy gombostű nem lett volna képes leesni sehova az aszalomon, és már tényleg semmit nem találok. (Nyáron nagyon hirtelen kellett kiköltöznünk a tanáriból és átcuccolni egy ötöd-hatod akkora mini teremkébe, persze, hogy semmit nem találunk, mindenki folyamatosan csak keres, márpedig erre nincs idő.) Sikerült néhány dolognak helyet találnom, az asztalon teret felszabadítani, és készülni a jövő hétre majdnem minden évfolyamon (ez csak B., a sz-i dolog még várat magára). Néma csönben ténykedtem leginkább, közben a fejemben "beszéltem magammal". Fél négyig. Akkor már olyan fáradt voltam, hogy képtelen voltam gondolkodni, hazajöttem. 

(Kábé ilyen kusza vagyok, mint ez a bejegyzés. De dolgozom az ügyön.)

Holnap általános sulis osztálytalálkozó. Már hétfőn fáradt voltam, így legegyszerűbb lett volna azt mondani, hogy nem megyek, detúl fontosak nekem a volt osztálytársaim és ki tudja, meddig jöhetünk még össze (egy társunk,R. sajnos már 2 éve nem él), így annyit tudok, hogy megyek, hogy mikor, hogyan, az meg majd elválik.

Csütörtök

Annyira ügyesen időben aludni mentem tegnap, hogy majd korán felkelek, korán megyek B-ra, mert sok a munka, a sulikezdés előtt még kismillió dolgot meg tudok csinálni, például készülni órákra. Tényleg ügyesen fel is keltem, viszonylag gyorsan "megéberültem" ( 😎 ), tusolás, kajabepakolás, minden, juj, de jó, indulhatok. Mentem még egy kört a lakásban: valami nem stimmel. De mi? Aztán rájöttem: ma nem B-on kezdek... Sebaj, van még egy órám az indulásig, akkor készülök itthon (khm, megint munkaidőn kívül, saját internet, saját áram...).

A munkanap megvolt (megint egyensúlyban, bosszúsággal is, de sok örömmel, öleléssel, ajándékkal), nagyon fáradtan értem haza. Siettem is, mert időpontom volt a reumatológiára (14.30).

Aki mostanában kezdte olvasni a blogot: vállfájdalom miatt aug. elején a háziorvos kiírt 10 fizikoterápiás kezelést és kaptam beutalót a reumatológiára. Aug. első hetében időpontom is volt, elküldtek DEXA vizsgálatra és kaptam még 5 kiegészítő fizikoterápiás kezelést. A DEXÁ-ra is hamar kaptam időpontot. Eredmény: csípőben kezdődő, a gerinc alsó szakaszán súlyos csontritkulás. Labor is volt: szinte tökéletes. Közben fogászati góckutatásra is kellett mennem, megvolt. Ezekkel az eredményekkel telefonon kellett jelentkeznem a reumatológián: felírtak 30ezer NE D-vitamint (kéthetente), kalciumdús étrendet, időpontot mára kaptam. Megjelenés 14.20-kor. Behívtak 15.45-kor...

A főorvos asszony nem fogadta el a góckutatás-jelentést, így újra mehetek góckutatásra (megjegyzem: az előző 25ezer Ft volt), aztán jelentkezzek telefonon időpontért a reumatológiára. (Megjegyzés: ha annyira súlyos a csontritkulásom, és ha annyira mellékhatás-mentesek a rá felírandó gyógyszerek/injekciók, akkor miért kell várnom augusztus óta a kezelés megkezdésével?) Egy lépés előre, kettő hátra.................

.........................................................................................................................

És ezt csak úgy....

Voltunk boltban, vettünk sajtot (amit boltban már nem szoktunk, csak háztól, de most nem jött össze, ennek a -z feltüntetett- összetevői nem voltak nagyon rosszak és akciós is volt), amin megláttam egy logót, amit még sosem azelőtt. 

Rákerestem:

És akkor tényleg csak úgy itt hagyom továbbgondolásra......................

 

Szerda: hosszúúú

Nehezen keltem, de aztán felturbóztam magam. :)

B-on 3 óra (mivel összevont, szorozd meg 2-vel), volt sok jó élményem, sok gyerkőcnek csillogott a szeme, a kicsikkel tanultunk új játékot (haha, azt hiszik, hogy játék, közben kőkemény szótanulás), a nagyokkal eljátszottuk A három kimalac mesét németül, tanultunk új dalt (...).

Aztán robogás át Sz-be (robogás! 30-cal egy traktor után). Ott egy elsős német (az egész csapattal, ketten A-val, de főleg ő vitte a prímet, amit köszönök is, a köhögésem sokszor rám tört, nagyon kellemetlen...). ". osztályos német, a saját csapatommal. Hát ezek a gyerekek hihetetlenül ügyesek. És a jó fele kis banda csillogószemű is, azaz lelkesek, tanulni akarnak, olyan cukik! Olyan lelkesek, hogy ma még óra után is páran maradtak (így én is), mert ők is akartak olvasni.

Aztán 2 lyukas óra, ami nem elég arra, hogy egyek is, készüljek is, Krétát is írjak. Úgyhogy ettem, mivel hóvégi zárás van, a Krétát is megírtam, és sikerült egy (1) holnapi sz-i órára készülnöm. 8. órában (14.40-től 15.20-ig (!!!!!!!)) a kis 3. osztállyal népismeret. Azért megcsináltuk. :)

Fél 5 körül értem haza, rögtön főzés, mosogatógép bepakolás, zöldbab fagyasztás (M. hozta a piacról, mmm!). Dobozolás holnapra.

Reggeli: szendvics. (Mindig félbevágom, így könnyebb az alig néhány fogammal megennem.)

Tízórai: alma, mag.

Ebéd: krumplileves (csupa házi, friss, piaci dologból), zöldbabfőzelék (szintén piacról), tükörtojás (házi tojiból, kolléganőmtől).

Ma vacsira 1 cső főtt kukoricát ettem (mert azt is hozott M., vegyszermenteset, isteni!).

Este fél 8-kor ültem le. Pont akkor pottyant be egy anyuka üzenete: Mikor felelnek x-ék az y témából. Bocs, ledolgoztam a 8 órámat, nem nyitom meg az üzit. Rá fél órára, azaz este 8-kor ugyanettől az anyukától a következő üzenet: "?" Hát elnézést kívánok, holnap reggel, a munkaidőm kezdetén majd válaszolok neki. (Ráadásul a házit mindig megbeszéljük, bejelöljük, felírom a táblára, beírom a napközis füzetbe, aztán beírom a Krétába, a napközis tanító elmondja nekik, amikor elkezdik a házit, bocsesz, ha valaki ezután sem tudja, hát tényleg sorry. (Ha én vagyok a bunkó tanító néni, szóljatok.)

Ja, és készülnöm kellene még holnapra. Közben este fél 9 lett. Szerintetek?

 

Kedd : egyensúly

Tegnap készítettem elő az egyik sz-i német órát. Sok munka, de megérte.

Mozgás, szocializáció (figyelj a másikra, kérhetsz segítséget...), finommotorika (tépés), ragasztás, olvasás, szövegértés, színek gyakorlása, szógyakorlás, másolás gyakorlása egy feladatban.

Öt mondat 5 színnel 5 különböző helyen, le kellett tépni egyet, megkeresni a feladatlapon, melyik kép jelentése, odaragasztani, a mondat alapján a képet kiegészíteni, lemásolni.

Nagyon élvezték, és én is, hogy élvezik.

(Ezzel a csapattal tavaly kegyetlenül nehéz volt, idén szabályalkotással kezdtünk és betartjuk, emellett az osztályfőnökük is betartatja a szabályokat, így idén egyszerűen szeretek velük dolgozni és lehet is.)

Volt ma 3 nagyon kemény órám, gyerekek, helyzetek, akikkel/amikkel egyszerűen nem tudok mit kezdeni, ahol elfogy a 30 évem tapasztalata, és hiába tudjuk így is megcsinálni, amit meg kell, kudarcnak élem meg. De fejlődés: már nem elemzem ezt agyon, így volt, holnap megpróbálom másként/jobban.

Eszméletlen nagy élmény, hogy B-on a gyerekek imádják a Hans, bleib ta... dalt, ami a könyvemből való, mami énekelte fel nekem anno, és a gyerekekkel tanuljuk. Ülök a tanáriban (írom a Krétát...), és hallom, hogy két kis harmadikas a folyosón énekli, svábul. Mamikám egészen biztosan tapsikol ilyenkor örömében a Holdon túl. Nekem pedig -ahogy a húgom mondaná- a szívem megtelik szeretettel.

Munka 2-ig, majd gyorsan haza, egy időpont egyeztetés volt valami miatt (amiről remélem, hogy soha nem kell írnom majd).

A suliban is pörögtem ezerrel, amint hazaértem és megvolt az időpont-egyeztetés, már álltam is neki a házimunkának, főztem, dobozoltam...

... elkészítettem a vacsorámat is (tonhal saláta).

Az orrom még folyik, a köhögés rohamokban jön (és elég kínzó), ma reggel megint mellkasi szorítás volt, de már nem dőlök be neki: lélegeztem, figyeltem magam: attól volt, hogy rástresszeltem a mai munkanapra. De aztán beszélgettem magammal, és meg is szűnt.

Még mindig túlságosan koncentrálok a munkára, érzem, hogy szippant a mókuskerék befelé, de nem szabad hagynom. Az élet nem a munka(hely), szép idő van, holnap ki kell használnom.

Dobozolás

Munka után főzés, dobozolás a holnapi munkanapra.

Reggeli: szendvics.

Tízórai: alma, magok.

Ebéd: tortellini, sajtszósz, saláta.

Hétfő

Ahogy megélem a munkás-mókuskerekes mindennapokat, az egy vicc... Mert megcsinálom. Mosolygok. Mindig, minden változk. Nem tudok előre tervezni. De ott vagyok, csinálom. Sír-vígasztalom. Bepisil-intézem. Szomorú-mosolyt csalok az arcára. Dühkitörés-nem csillapodó-csakazértis-még mindig-és tovább-és nincs vége-próbálkozom, de elfogytam... Stop.... 

Vasárnap

Hű, roppant élménydús hétvége volt, de minden pillanata töltött, amire óriási szükség van manapság.

Szombaton a húgoméknál voltam családi ebéden. 

Ma sokáig aludtam, aztán főztem és dobozoltam.

Közben végzett a mosógép és a mosogatógép is, intéztem. Pont dél lett, így ebédeltem.

Aztán dönthettem: fáradt vagyok, azaz lefekszem aludni kicsit, vagy kimegyek a természetbe. Annyira csodás idő volt, hogy a séta mellett döntöttem, elmentem Szabarba kicsit az erdőbe.

A kocsiba bekészítettem indulás előtt némi takarító-eszközt, a túra után ott, a parkolóban kitisztítottam a kocsit belül és lemostam az üveg-felületeket. Nagggyon ráfért.

Hazafelé gyors bolt. (A DM-ben pozitív értelemben meglepődtem, milyen sok olyan termék lett, ami nagyon nagy mértékben természetes összetevőket tartalmaz. Mondjuk az ára csillagászati, de legalább aki megteheti, már használhat nem csak műanyag/mérgező szereket is.)

Itthon még egy kis házimunka, blogbejegyzések. És a hajamat is megmostam végre. (Lassan nem merem megmosni, annyira hullik és teljesen olyan, mint anyué volt a menopauzája után. Félelmetes, hogy egyes részleteiben mennyire hasonlít a testem működése anyuéra...)

Még ma is köhögtem és fújtam az orrom rendesen, de ez már nem az a nagyon "beteg" dolog, mint múlt héten és múlt hétvégén volt.)

Holnaptól munka. Egyelőre nagyon nem tudok ráhangolódni, ma még ma van, most még most. :)

Mini túra: Székelyszabar

Csodás idő. Végeztem délre a nagyn muszáj-házimunkával. El is fáradtam. De annyira "ajándék-idő" volt, hogy nem haboztam: nem lehetek bent, ha kint vár a levegő, a színek, a természet! Felkerekedtem és elautóztam (max 10 perc) a szabari erdőbe.

Mentem, mentem és észrevettem: rohanok. Mint sajnos általában mindig...

Már lihegtem. Megálltam, és csak álltam. Aztán megölelgettem egy fát, ami szépen le is vitte normál tartományba a pulzusomat. Innentől lassítottam, csak lépkedtem, nézelődtem, fotóztam. Szinte részegítő, szédítő volt a friss levegő és a csend.

Nagyon sok szépséget láttam.

Imádok kint lenni, nagyon-nagyon szeretem az erdő csendjét, színeit.

Hálásan köszönöm a mai sétát!