Motiváció

Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

Szombat (Mo. 14/6.)

Reggeli: 2 sonkás-káposztás muffin

Napozás: 2x30 perc

Ebéd: spenót főzelék, sült mangalica szalonna; desszert: csokikrém

Snack: marék mogyoró, 4 kis sárgarépa

Vacsora: 'álá provansz': kék sajt, sajt, sonka, olíva bogyó

Facebook oldal: Boszorkánykonyha

Megjegyzéses 8

(1. rész itt)

(2. rész itt)

(3. rész itt)

(4. rész itt)

(5. rész itt)

(6. rész itt)

(7. rész itt)

Nekem sikerült tönkretennem magam. Az élet pedig elkezdte benyújtani a számlát a pofonokkal, amiket kaptam. Az előszörre szörnyűségnek, tragédiának tűnő pofonokról később kiderült: a Jóisten (Sors, Univerzum, nevezze mindenki, ahogy szeretné) szerető, meleg, simogató keze volt. Jeleket kaptam, lehetőséget arra, hogy válasszak: ugyanígy akarok-e továbbra is élni vagy meg szeretném keresni a válaszokat a kérdéseimre.

Nekem sok pofon kellett. Kék-zöld volt már a lelkem, amire úgy döntöttem: jöjjön, aminek jönnie kell, ahogy eddig éltem, úgy többé már nem tudok, nem akarok. Megvannak a kételyeim, kellenek a válaszok.

Ebben a pillanatban, amikor elhatároztam, hogy mindegy, mi történt a múltban vagy mit hoz a holnap, nekem mozdulnom kell, valami megváltozott. Mert ebben a percben elköteleztem magam. Elköteleztem magam önmagam mellett. Ünnepélyesen megfogadtam, hogy történjék bármi is, többé már nem hagyom magam cserben. Mellszélességgel kiálltam magamért, teljes valómban ott akartam lenni magamnak, ott akartam állni magam mellett. Már nem mást kerestem, aki majd megvigasztal, ha szomorú vagyok, aki megoldja a dolgaimat, aki megmondja, mikor milyen legyek, aki megnevettet, aki mellett biztonságban lehetek... Mert ebben a minutában tudtam, hogy egyetlen ember van, aki megmenthet, aki kimászhat a gödörből. Én. A legelején viszont kellett valaki, egy teljesen ismeretlen, egy kívülálló, akinek tapasztalata van ilyen élethelyzetek terén, mint az enyém, aki elmondja, hogy igen, ki lehet ebből jönni, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki elvesztette önmagát, aki megtanítja, hogy nem kell a járda szélén ácsorognom örökké, csak fel kell nézzek, mert van ott egy lámpa, ami bizonyos időközönként zöldre vált, amikor átmehetek a túloldalra.

A pszichológus határozott nő. Kedves, mosolygós, de kemény és mellébeszélést nem tűrő. Nem volt egyszerű döntés, hogy felkerestem, de nem bántam meg. Ha akkor nem megyek el hozzá, ma már vagy beszállítottak volna kényszerzubbonyban a sárga házba (ha létezik még egyáltalán ilyen) vagy már nem élnék. (Nagy szavaknak tűnnek. Nem dobálózom velük. Komolyan így gondolom.)

Hónapok óta tartott már az az állapot, amiből nem tudtam kimozdulni. Megcsalt a barátom és nem tudtam mit kezdeni a helyzettel. Az első két hónap éberen is rémálomban telt és ez az éberség sokszor a nap huszonnégy órájában kitartott, ugyanis nem tudtam aludni. Kínzó gondolatok, gyötrő képek rajzottak a fejemben, amikor hulla fáradtan álomra hajtottam volna a fejem. A paplan nem takarta el a valóságot, a párnám minden éjjel vizes volt, a könnyeim áztatták a tollakat, a fájó, szűnni nem akaró zokogás, minden éjjel, hosszú hónapokig, amíg álomba sírtam magam.

A fájdalom szinte napról napra erősödött. Képtelen voltam gondolkodni, odafigyelni; nem voltam képes a jelent érzékelni; fogva tartott a múlt, az emlékek; a fájdalom kínzókamrájába zárva éltem. Ostorcsapás volt minden egyes gondolat, minden felmerülő kép, izzó vas lenyomata a bőrömön minden egyes "Miért?". Alig ettem, alig aludtam, alig éltem.

Amikor a fájdalom már vöröslő láng-spirálként lelkem egét nyaldosta és kibírhatatlan, elviselhetetlen lett a létezés, a lángnyelvek hirtelen eltűntek és hideg, kék burok vett körül. Eltűnt belőlem minden érzés. Tovatűnt a fájdalom, elmúlt a heves, dübörgő szívdobogás, a zokogás. A lelkem megszűnt létezni és érezni. Fogságba estem: a semmi, a nihil rabságába. Ez egy hatalmas erő. Megfogott, bezárt, fogva tartott. És ez még sokkal rosszabb volt, mint előtte az elviselhetetlennek tűnő fájdalom. Ez maga volt a megsemmisülés, a végtelen semmi. Az idő elszaladt mellettem, a napok elsuhantak, a hetek tovatűntek anélkül, hogy érzékeltem volna.

Kellemes színhatású volt a terem. Egyszerű. Sok ülőalkalmatossággal. A kék színű vonzott magához. Alacsony volt és puha, én pedig belesüppedtem a közepébe. Amikor megláttam a fa, üveg tetejű asztalon kis bambusz kosárban a papír zsebkendő kupacot, átsuhant az agyamon: milyen sokszor láttam már filmekben, ahogy a pszichológusnál ülnek-fekszenek a kanapén, majd egyszer csak sírva fakadnak, az orvos pedig odanyújtja nekik a zsebkendőt. Azt is tudtam: nekem erre nem lesz szükségem. Hiszen nem érzek semmit. Se örömömben, se bánatomban nem fogok sírni. Így biztosan kihagyom a zsebkendős jelenetet.

(...)

Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

Ó, igen...

Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

Sonkás-káposztás muffin

Hozzávalók (8 db-hoz):

• 4 közepes tojás
• 4 szelet apróra felkockázott sonka
• köménymag (ízlés szerint, én 1 ek-nyit használtam)
• só
• őrölt fekete és fehér bors
• 10-12 púpozott ek szezámmagliszt (a tojások nagyságától függ, több is mehet bele, ha még nagyon folyós a massza)
• 1 nagy marék savanyú káposzta (a levét jól kinyomkodtam)
• fél csomag sütőpor

Elkészítés:

A hozzávalókat a káposzta kivételével egy tálban villával összekevertem.

Sűrű palacsinta tészta állagú masszát kaptam.

Muffin sütő formába muffin papírt tettem.

Kanállal adagoltam a tésztát a következő módon:

Minden formát kábé 1/3-áig töltöttem tésztával.

Erre került egy kis káposzta.

Majd mindegyik formát teletöltöttem tésztával.

Előmelegített sütőben 200 fokon (villany sütő) 30 percig sütöttem. (Közben érdemes tűpróbát végezni.)

Egy darab tápértéke:

kcal: 90
fehérje: 8g

szénhidrát: 1g
zsír: 6g

 Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

Freeletics cardio 5. hét

Dione itt

Max itt

1. hét itt

2. hét itt

3. hét itt

4. hét itt

15 hetes program itt

Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

Bölcs

Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

Péntek (Mo. 14/5.)

Reggeli: 1.5 szelet sült bacon, rántotta (1 tojás, 1 sz. sajt, 1 falat kék sajt, a bacon zsírján kisütve)

Előkészület:

Sok időt takaríthatunk meg, ha előre főzünk. Két nagy csirkemell filéből készült sült csirke, fokhagymás csirke és csirke gyros. És spenótlevélből két adag spenót massza. (Ez biztosan adalékanyag mentes.) Az előre elkészített étel egy-két napig eláll a hűtőszekrényben, de a hús is és a spenót is adagonként fagyasztható, ha sietünk, ha gyorsan kell, csak előveszek egy adagot, megmelegítem és kész. Akár salátával vagy savanyúsággal is kiváló egy étkezésre. Dobozban a munkahelyre is magunkkal vihetjük. És így biztosak lehetünk benne, hogy nem kapunk be hirtelen bármit, nem veszünk gyorsan egy pizzaszeletet, fornettit vagy bármi mást, amire a szervezetnek nincs szüksége.

Ebéd: saláta tökmagolajjal, sóval; cékla; karfiol püré; csirke gyros (hatalmas adag volt, majd kipukkantam tőle)

Mozgás ebéd után: 7 km tempós séta

"Ha hetente 5-6 alkalommal erőteljes tempóban gyaloglunk 4,5-6 kilométeres sebességgel, egy sor súlyos betegség kockázatát csökkentjük. Különösen előnyös a gyaloglás azok számára, akik életükben soha vagy évtizedek óta nem végeztek rendszeres testedzést. A gyaloglás szinte semmilyen kockázattal sem jár, előnyei ezzel szemben rendkívüliek. Íme néhány már bizonyított a jótékony hatások közül:

Az erőteljes gyaloglás a szívizmokat gyorsabb mozgásra készteti. Ha rendszeresen útra kelünk, egy idő után csökken a vérnyomásunk, és ezzel természetesen az erekre gyakorolt nyomás is. Szaporodik vérünkben a HDL (a jó koleszterin), a vér kevésbé lesz sűrű, és ezzel mérséklődik a szívroham kockázata.

Az életkor előrehaladtával a legtöbben hajlamosak a hízásra. A félórás gyaloglás napi néhány száz kalória eltüntetésével jár, emellett az anyagcsere javításával is segít a kilók elleni csatában. Fontos azonban megjegyezni, hogy aki pusztán gyaloglással akar fogyni, annak kevés a heti 5-6-szor fél óra. A komoly fogyáshoz a napi gyaloglási adagot egy-másfél órára kell emelni.

Az elhízás és a mozgásszegény életmód a cukorbetegséget világszerte az egyik legelterjedtebb civilizációs betegséggé tette. Az amerikai National Institute of Diabetes jelentése szerint azoknál a túlsúlyos embereknél, akik a cukorbetegség korai stádiumában vannak a gyalogló programmal lényegesen jobb eredményt lehet elérni, mint az ilyen esetekben alkalmazott gyógyszerekkel.

A gyaloglás nem csak az izmokat erősíti, hanem azokat a csontokat is, amelyeket megmozgat. Mindez a csontritkulás megelőzése szempontjából bír rendkívüli jelentőséggel. Az idősebbeket sújtó másik fájdalmas mozgásszervi betegség az arthritis elsősorban a térdízületeket támadja meg. A kíméletes, de kitartó gyaloglás a térd körüli izmok erősítésével sokat tehet a panaszok enyhítéséért." (hazipatika.com)

Snack: 2 marék mogyoró, 4 kis sárgarépa

Esti sütés (energia pót generátor bekapcsolva...):

répás négyes muffin és

sonkás-káposztás muffin.

Mivel új recik, meg kellett kóstolnom. 

Vacsora: 2 répás és egy káposztás muffin. (Iszonyatosan laktatóak.)

Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

Répás négyes muffin

Hozzávalók (12 db-hoz):

• 4 tojás
• 4 közepes répa reszelve (kis lyukú reszelőn)
• 4 ek kókuszreszelék
• 4 ek eritrit (vagy más édesítő)
• 4 ek szezámmagliszt (gesztenyeliszttel lehet igazán finom)
• 2/4 csomag sütőpor (gy.k.: fél)

Elkészítés:

Minden hozzávalót egy tálban villával összekevertem.

Muffin formába szedtem kanállal.

180 fokon (villany sütőben) 30 percig sütöttem.

Egy darab tápértéke:

kcal: 79

fehérje: 4g
szénhidrát: 3g
zsír: 6g

Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

Freeletics cardio 4. hét

Aphrodite itt

Max itt

1. hét itt

2. hét itt

3. hét itt

15 hetes program itt

Motiváció

Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

Csütörtök (Mo. 14/4.)

Mozgás

reggel

Freeletics 2. hét/4.: MAX: burpee max-3p pihenő-situp max-3p pihenő-burpee max

(A burpee-ket szeretem a szabadidő cipőmben csinálni. De mivel a bal nagylábujjam alján van egy hatalmas vízhólyag, a cipő nyomja. Betapasztottam, ez oké. Ám tegnap a séta alatt a bal 4. lábujjam körme belevájódott a 3. lábujjam húsába -véresen, rendesen, este úgy nézett ki a lábam, mint ahol disznóvágás volt-, a bal cipőt levettem. Így már ment a dolog.)

Reggeli: pigsteak pirított kornspitz ágyon.

Majd város. Az egyik üzletben találtam ezt a folyadéknak álcázott édesítő port. A másik helyen pedig ezt a nénit láttam. Népviseletben. Melengette a szívemet, mert nagyon szeretem a néprajzot, azon belül is a magyarországi németek kultúráját, történetét, hagyományait. Magam is sváb származású vagyok, a könyvemet is ebben a témában írtam, szóval nagyon örültem, hogy láttam így ezt a nénit.

Ebéd: karfiol püré, Kelemen kabátban és saláta.

Kész a labor leletem is. Az amilázom kicsit kevés, a vasam sok. Amúgy minden vizsgált értékem ideális. Tíz hónap ketogén étrend után remélem, mindenkit megnyugtat, aki félt engem ettől a fajta étkezéstől. Én nem féltem az eredménytől (csak a TSH-tól), mert a szervezetem jól van. És a háziorvos szerint is makk egészséges vagyok.

Az egészség megőrzéséhez a mozgás is hozzájárul, nekem pedig a pszicho orvos utasítása alapján kötelező a séta/kocogás/futás/biciklizés/úszás. Tegnap séta volt, ma biciklizés.

Még tavaly a fogorvosom asszisztense ajánlotta ezt az útvonalat: a Duna-parttól indul egy "bicikliút", egy lebetonozott töltés ez, a horvát határig le lehet menni rajta.

(A túra azzal kezdődött, hogy alig sikerült kiszabadítani a bringát a bicikli zárból. Aztán egy szűk utcában úgy előzött meg egy teherautó, hogy közben jöttek szembe, hogy elférjen, gondolta: lesodor az útról. Majdnem megtörtént. Aztán a következő kereszteződésben beakadt a cipőfűzőm a láncba...)

De utána nem volt gond. 

Mesésen egyszerű és gyönyörű táj és színek.

Csönd.

Napsütés.

Szél.

Természet.

Jó levegő.

Szabadság.

Mozgás.

Suhanó kilométerek.

Víz.

Kék.

Ezernyi kék.

A kép közepén a távolban látszik kicsit Mohács.

A bringázáshoz hozzáadva a kimaradt részt (későn kapcsoltam, hogy a Health program a biciklizést nem méri automatice) majdnem kereken 30km. Nem rossz. Több is ment volna, de volt egy kis gondom: annyira de ANNYIRA törte az ülés a hátsómat, hogy a végén már állva tekertem...

Az úton: 1.5 liter Boszi féle "izotóniás ital" (csapvíz+só).

Snack (irtó éhes voltam bringázás után és iszonyatosan elfáradtam): 1 vajas-sós kornspitz, 2 marék mogyoró.

És végre megszereztem a könyvet, amit már hónapok óta vadászok.

Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha