A leghúzósabb napom (úgy, hogy a hétfő a 2. és a kedd a 3. legnehezebb). És a három nap alatt nem is számolom, hány órával voltam bent többet a munkahelyen, és még utána itthon is dolgoztam. Főleg 2021 óta sok olyan eü-probléma "történt" velem, aminek nagy részét magamnak okoztam, méghozzá azzal, hogy a munkahelyen helyt akartam állni. Tavaly januártól szó szerint alig ettem és ittam a suli(k)ban, pisilés talán itthon reggel, aztán itthon, amikor hazaértem, és az a június 14-i vesegörcs és utána a "nyaralás" az Urológiai klinikán, a kínok kínja a stent miatt rendesen felnyitotta a szemem. Nem élhetek úgy, hogy kizárom magam a saját életemből. A gyerekeket szeretem, szerintem egész jól elvagyok sokukkal. Idén 82 tanítványom van 2 iskolában, összesen 7 osztályban. (A viszonyszám 62 tanítvány 1 suliban.) 25 tanórám (viszonyszám 17.5), 21%SNI tanulóm (viszonyszám 17%). Megtartott órák 50 (viszonyszám 27.8). Napi kb 50 km-t vezetek (és használom a saját autómat) csak a munkahelyek megközelítése miatt. Mivel 2 suliban is dolgozom, képtelenség lenne tömegközlekedéssel véghezvinni. Fejben kell(ene) tartanom, melyik szavakat vettük B-on az 1., a 2., a 3., a 4. osztályban és Sz-ben az 1. és a 2. osztályban, hogy mi volt B-on az 1.-2.-os és a 3.-4.-es népismereten, Sz-ben a 2.-os és a 3.-os népismereten. Sajnos mindkét suliban más a tankönyv, más a tematika.
És akkor itt jön az, hogy elegem van abból, hogy a munkám miatt megbetegítem magam. (És itt most annyira sajnálom a gyerekeket. Mert én, ha elegem van, elmehetek, felmondhatok, de ők még vagy 10 évig kénytelenek iskolába járni...)
Idén -még sosem volt ilyen 24 német órám van és egy digitális kultútra (amit már tanítottam pár éve, úgyhogy nem újdonság). Mindig azt mondtam: nem könyvet tanítok, hanem nyelvet. (És szerintem bármilyen idegen nyelv ismerete -egyelőre- csak előny.) Tapasztalatom, hogy CSAK iskolai nyelvtanulással (az előírt hagyományossal) nehéz elsajátítani egy nyelvet. Viszont lehet máshogy is csinálni, és most ezen vagyok. (Minden osztályban vannak "sváb" származású gyerekek, olyanok is, akiknek a szüleik is beszélik a nyelvet, na velük/nekik tényleg érdemes.)
Oké, szakmázás vége.
Amire ki szerettem volna lyukadni: idén -nagyon nehéz ez- szeretném nem a munkát előtérbe helyezni. "Meghúzni a határaimat." Nem (csak) máokért élni, hanem figyelembevenni, hogy én is itt vagyok. (Ha ez önzőség, komolyan, szóljatok.)
Nagyon fáradt vagyok, képtelen vagyok most többet írni. Legyen csodás estétek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése