Tegnap este is sokáig fent voltam. Csak úgy bolyongtam, olvastam. És járt az agyam. Összeszedtem fejben, másnap majd mit csinálok, hova megyek. Nem volt kevés dolog, de tudtam: minden belefér, mindent meg tudok csinálni.
Ma reggel azzal az érzéssel ébredtem, ami teljes mértékben a tegnap estivel rezonált: az előző életem után képesnek éreztem magam arra, hogy visszajöjjek és megtegyem, amiket meg kell tennem.
(Egy a gond csupán: amióta felébredtem, itt ülök, és a reggelin kívül még semmi "értelmeset" nem csináltam.)
Szerintem az embernek adnia kell magának "szabadságot", amikor csak ül és semmi "értelmeset" nem csinál. Amikor az agy "kiköveteli" és boldogan él azzal, hogy csak úgy van... :) Ne sajnáld az ilyen időt magadtól. :) Betty
VálaszTörlésIgaz. De ezt is tanulnom kell. Megjegyzem: haladok. :)
Törlés