2024. július 5., péntek

Péntek

Délelőtt város, haza, főzés, ebéd, elpakolás. Fél 2-kor ültem le.

Délután át a Radnótira, érkezett V., az ingatlanügynök.


V. nem egy egyszerű, nem hétköznapi ingatlanos. Anno a húgom kolléganője volt Budapesten, az óvodában. Aztán ő adta el anyu -tamási eladott ház árán vett- budapesti lakását. Személyesen ismerte anyut, mamit, hiszen volt is náluk Hőgyészen. Anyu kapott tőle egy cserepes virágot, úgy neveztük: V.-virág. (Ez most Szakályban van, egy volt szakályi tanítványomék házában, anyu többi virágával együtt.) Egyedül én nem ismertem eddig. De örülök, hogy találkozhattunk. V. tüneményes, kedves, közvetlen, érezni rajta, hogy nem elsősorban a jutalékáért jött. Megjegyzem: Budapestről jött. Azt is megjegyzem: nem a teljes jutalékát kéri tőlünk. És még azt is megjegyzem, hogy nem lehet véletlen (több minden miatt), hogy személyes kapcsolatba kerültünk. 

Tehát anyu lakásának a fotózása, adatainak felvétele megtörtént. Hamarosan kikerül a hirdetés. 

Eladjuk anyu lakását.
A bútorait, dolgait garázsvásároztam,
Árulom az autómat.
Vége a munkahelyi biztonságomnak: szeptembertől két iskola között kell ingáznom, kizárólag összevont óráim lesznek (minimum két évfolyam lesz majd bent egy tanórán).
Eddig két fogamat húzták ki.
Mami meghalt.
Anyu meghalt.
Anyut végigkísértem a földi útján a végéig.
Kivették a méhemet.

Időrendben visszafelé néhány veszteség.

Anyu lakása eladása segítségével lecserélhetem az autómat.
A dolgai elárusításán keresztül értettem meg: nem szabad függeni tárgyaktól, és hogy nekem is túl sok van, ezt orvosolni kell.
A régi -imádott, öreg- autóm helyett lesz új.
A munkahelyem (kisiskolák) a végnapjait éli. Szerintem a legutolsó tanév jön.
A kihúzottak helyett csináltathatok pótfogat (de egyelőre nem akarok).
Mami meghalt. Anyu meghalt. Anyut végigkísértem a földi útján a végéig. Ezek tények. És ezek elfogadásával ügyesen kell bánnom. Lassan teljesen felfogom. Lassan képes leszek tovább élni. (Most még sajog. Néha még szörnyen, kegyetlenül fáj.)
(A méhem elvesztésével új, fájdalommentes életet kaptam. Azóta sem bánom egy percig sem a műtétet.)

Van mit csinálnom, tanulnom, fejlődnöm.

1 megjegyzés:

  1. Azt vallom, bár az élet néha fájdalmas tud lenni, a veszteségeket el kell tudni fogadni. Visszamenni nem tudunk az időben, kijavítani nem tudjuk azokat, amik megtörténtek. Az élet mindig hoz elénk megoldandó feladatokat, akkor is, ha nem akarjuk. Egy mód van, előre kell tekinteni és azt tenni, amit a lehetőségeink szerint tudunk.

    VálaszTörlés