Voltunk ma anyuval mamikámnál az otthonban. Nyugodt volt. Most nem ontotta a "hülyeségeket" (= saját világa híreit, történéseit), csak egy-két "érdekesség" volt, Az egyik: "Az anyatetű nagy. Az anyatetű nem ellik meg!".
Van egy néni mamiék szobájában, legtöbbször csak fekszik az ágyában és motyog maga elé, máskor meg -nem tudom, hogy csinálja, hiszen amúgy szegény a világát sem tudja- belefolyik a beszélgetésünkbe. Ma:
Anyu maminak: -Hoztam szőlőt.
Mami: - Most nem kérek.
Néni: - Dehogynem!
Mami kérdezi: - Édes?
Néni: - Persze, hogy édes!
Ezek nagyon szomorú dolgok. Apám, mielőtt meghalt, hasonlókat prudukált. Minket az öcsémmel nagyon sokáig megismert, még akkor is amikor térben és időben nem volt orientált, és térben és időben nem tudott minket elhelyezni. De az utolsó napokig tudta hogy kik vagyunk. A többi gyermekét kereste, akik valójában az unokái voltak......
VálaszTörlésNálunk az anyukám ilyen ( már 8 éve tart), de ezt már írtam, ő nincs otthonban, a húgom ott lakik vele, így a teher jelentős része sajnos rá hárul. Néha egészen borzasztó dolgokat művel szegény, és ő sem tudja, hogy kik vagyunk. De mindig a családban kever valakivel, így sokszor vagyok az anyja ( 54 éve halt meg) vagy a nővére ( 21 éve halt meg). Szomorú dolgok ezek.:(
VálaszTörlés