... amin járni szokott az agyam (mert jár, akkor is, ha nem szeretném).
Az utolsó kép margójára.
Holnap kezdem a következő tanévet. Még nincs meg a tanév rendje. A státusztörvényhez még nem jöttek ki az azt szabályozó rendeletek. De mindez nem is fontos: az egész egy szemfényvesztés. Habár jogilag 2024. január 1-jén lép életbe élesben az új "életpálya modell", nem vagyok benne biztos, hogy még élhetek a "szabadon szólás" "jogával". Januártól biztosan nem. Mert a teljesítményértékelésben majd jól lehúznak (ettől függ majd a fizetés), esetleg jön értem a fekete autó. Ha mosolyognál: ez sajnos nem vicc.
Napok óta durva pszichoszomatikus tüneteim vannak a kezdés miatt. És nem tudom magam meggyőzni, hogy nyugi, minden rendben lesz. Mert eddig sem volt, ezután sem lesz. Sőt. Évek óta dúl bennem a menni vagy maradni, most kifejezetten erőteljesen. Ha a belső sugallatra hallgatok (régóta szólongat), már nem dolgozom az oktatásban. Ha az eszemre hallgatok (villog a vészjelző sok éve), már régen nem tanítok. Úgyhogy a döntés konkrétan megvan. Csak a lépés hibádzik még. (Igen: félelemből. Végigféltem az eddigi életemet, miért lenne most másképp...)
Soha ennyire motiválatlan, gyomorgörcsös, kétségbeesett nem voltam még az augusztusi kezdésnél.
A kép:
Egyetértek: de nem ágyúzni, hanem megsemmisíteni kellene az oktatási rendszert. Ezt a teljesen mesterséges, egy beteg társadalom által kitalált természet- és életellenes rendszert. És először valami új alapját letenni az emberi létezésnek. Egyáltalán nem vagyok biztos benne, hogy az új-ban lenne effajta oktatási rendszer, ahol 3 évesen -vagy korábban- elveszik a családtól a gyermeket, beteszik egy épületbe, ahol a rendszer által ki- (inkább be-) tanított "gondozók", "pedagógusok" foglalkoznak vele, nevelik, "szocializálják". (A jelen társadalomnak megfelelő tudású, gondolkodású, szemléletű állampolgárokat gyártanak.) "Tudással" töltik meg a gyerek fejét (akinek még szabad játék, rengeteg nagymozgás kellene, nem neonfényben, wifigőzben, büdös négy fal között ÜLNI...) Ez az én véleményem, nem vitázom senkivel, elfogadom mások egyéni valóságérzékelését.
Nem tudom, meddig tudom majd hallgatni, nézni egy süllyedő hajón lévő gyerekek (és felnőttek) halálsikolyait, fuldoklását. (Nem kemény szavak ezek, hanem a helyzet tragikus súlyosságához illőek.)
De ahogy mondani szoktam: ma még ma van. Így van még jó fél órám az álomba merülésig. :)
3 kisiskolás gyerekem van, gyomorgörcsöm van ahogy közeledik az iskola, és évről évre egyre stresszesebb, csak a kötelező délelőtti tanórákat vannak az iskolában, még ebédelni is itthon ebédelnek amit én főzök. Rettenetesen bele vagyok betegedve minden szeptember elsején elengedni őket iskolába. Annyira tetszenek az írásaid! Régóta olvasom.
VálaszTörlésSzerencsések a gyerkőceid, hogy órák után hazamehetnek.
TörlésNagyon rossz lehet ez, el sem tudom képzelni. Mindig örömmel mentem dolgozni, amíg aktív voltam, úgy éltünk a munkahelyen, mint egy család. Ezt az érzést, amiről írsz, szerencsére soha nem ismertem. Kívánom, hogy találj egy olyan munkahelyet, ahol jobb lesz. ♥
VálaszTörlésAz oktatásban nekem magával a rendszerrel vannak az elsődleges gondjaim. Ebből adódnak a legnagyobb félelmeim és stresszforrásaim. :(
TörlésNagyon sajnálom :-(
VálaszTörlésÉn azért szeretlek olvasni, mert Téged nem a híradóban látlak, ahol manapság marha nehéz, vagy lehetetlen eldönteni, hogy hihetek-e, nincs-e manipulálva a riport, a mondanivaló. Ezt is gyűlölöm, kételkedni kell, meg mögélátni, gyanakodni. Amit Te írsz, az úgy van.
Szomorú ez az egész
És a blogban még roppant kevés dolgot írok le és nagggyon finoman fogalmazok... Hamarosan titoktartási kötelezettséget kell majd aláírnunk. Akkor még ennyit sem írhatok. (Éljen a magyar szabadság.....?) Persze, ha aláírom...
TörlésSzia Timi! Én gimiben tanítok, és már nagyon várom a sulit. Nekünk nagyon jó a közösségünk, szeretem, tisztelem a főnököm, szuperek a gyerekek.
VálaszTörlésNagyon nagy kár lenne, ha abbahagynád a tanítást, azt gondolom, hogy nagyon jól csinálod. De nagyon-nagyon nehéz lehet összevont osztályokban tanítani. Nem duplán. Gondoltál arra, hogy egy közelebbi, nagyobb iskolában taníts? Csilla
Szia Csilla! Legfeljebb alapítványi/alternatív iskolába mennék. Talán. A hiba biztosan az én készülékemben van, de alapjaiban megkérdőjelezem az "oktatást", a rendszert. De nagyon jó olvasni, hogy várod a sulit és szereted. Legyen olyan jó tanéved, amilyet csak elképzelsz magadnak. :)
Törlés