Sokadjára kezdtem újra ezt a bejegyzést. Aztán oda lyukadtam ki, hogy nem szeretnék negatívumról írni és ilyesmikre gondolni; nem szeretnék véleményt alkotni; semmiképp nem szeretnék ítélkezni. Inkább a magam dolgával foglalkozni.

Nagyon sokat gondoltam a thai barlangban rekedt gyerekekre. Szívből kívánom, hogy épségben kijussanak.

Habár egy hete -elvileg- szabadságon vagyok, még nem pihentem -meg közben dolgozom is-, és ez még egy darabig így is lesz. De ennek most így kell történnie valószínűleg, igyekszem türelmesnek lenni és tenni a dolgom a jövőbeni változás reményében.