Olyan érdekes, ahogy alakul az élet. Régóta célom, hogy egyszerűsítsek mindenben, erre minden, de minden bonyolódik, nehézkesebb lesz, jönnek az akadályok. Kábé egy hónapja -is- úgy rendesen összejött minden és azon füstölögtem, hogy nem létezik, hogy nekem semmi nem megy elsőre, de sokszor másodikra, sőt harmadik próbálkozásra sem. Ha egy valami elintéződik, jön helyette kettő másik. Na most ez azóta is így van, sőt. Tegnap azon gondolkodtam, hogy tudnám ezt orvosolni. Ma reggel azzal a gondolattal ébredtem, hogy mi lenne, ha én erre azt mondanám, hogy ez a normális. És az a ritka, amikor valami megvan elsőre. Na erre át is állítottam az agyam: sok a megoldandó dolog, sok a gond, sok a probléma, és ez teljesen természetes. A mai nap is így telt, de szó szerint már nevettem magamon, hogy mennyire normális mederben folyik minden, például amikor megint utolértem hazafelé a szippantóst, vagy amikor munkába menet mi megy előttem 20-szal? hát persze, hogy érett trágyát szállító teherautó, előzni ugye nem lehet. És sorolhatnám. Mivel ma semmi az égadta világon nem sikerült első nekifutásra, megállapíthatom, hogy teljesen normális, átlagos napom volt. 😁
Kaja: ha tehetném, csokin élnék. Nem olyan régen volt egy időszakom, amikor ugyanez volt a szitu. Bele is mentem, egy csoki itt, két csokika ott. Meg is lett a következménye. Most akármennyire csábít a helyzet, egyszerűen azt mondom: nem. Ma még lecsúszott egy csokis keksz, egy, és itt akkor meg is állok.
Mozgás: iszonyatosan húzós volt az elmúlt hét, szinte csak aludni jártam haza, lehet kifogásnak felfogni, de semmi energiám nem maradt mozogni. Ezen a héten sem volt konkrét edzés, csak némi séta. De itt is előveszem a jobbik eszemet.
Motiváció: úgy konkrétan nulla. Viszont nem hagyom magam ebbe beleragadni.
Dobozolás: hétfőn dobozolva volt két napra az élelmem, viszont idő nem volt mindent normálisan megenni. Aztán jött a mensi, a fájdalomcsillapító rendesen elveszi az étvágyamat, amikor meg már nincs fájdalom, jön az édesség utáni irdatlan vágy, és itt szépen vissza tudok csatolni a kajás bekezdésre. Ördögi kör. Ma viszont kicsit készültem étellel, például elmentem boltba. Korántsem ideális dolgokat vásároltam (jesszus, már ezredszerre próbálkozom a zöldséggel, eddig megvettem, aztán amikor megpunnyadt, kidobtam...), de majd kihozok belőle valami elfogadhatót.
A sulisok cukik. Nagyon. Nagyon sok tanítványom volt már, nagy részük nagyon édes, de ennyire különleges csapattal ezelőtt még nem találkoztam. Szerencsések, hogy egy ilyen pici iskolában tanulhatnak, ennyire családias légkörben. Én pedig szerencsés vagyok, amiért kicsit hozzájuk tartozhatok. Ma barkácsoltunk anyák napit. Rohan az idő. Már csak egy bő hónap van vissza a tanévből...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése