Ha van egy álmod, ne add fel!
"Meglehetősen fájdalmas gyerekkorom volt. Mindössze 5 éves voltam, amikor kitört a horvát függetlenségi háború. A családommal háborús zónában éltünk, elvesztettem a nagypapámat is, akit meggyilkoltak. Később menekülttáborokba kényszerítettek minket, ahol azzal töltöttem az időt, hogy egy papírból készült labdát rúgdostam. A veszély azonban mindig benne volt a levegőben. A háború végeztével aztán elkezdtem futballozni. A kedvenc csapatom a Hajduk FC volt, ott azonban elutasítottak, mondván, hogy túl kicsi vagyok, nagyon alacsony a súlyom is. Édesapám azonban azt mondta, hogy higgyek, és képes leszek rá, lehetek még futballista. Nem volt pénze, hogy labdarúgó-akadémiára küldjön vagy futballcipőt vegyen nekem. Én azonban nem adtam fel, pokolian sokat dolgoztam a játékstílusomon, majd később bemutatkozhattam a válogatottban, és leigazolt a Tottenham csapata. Az emberek azt mondták, hogy nem leszek képes arra, hogy jól teljesítsek Angliában. Bizonyítottam, hogy tévednek, jól ment a játék, ma pedig büszkén mondhatom, hogy a világ legnagyobb klubjában, a Real Madridban futballozom." forrás
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése