2016. augusztus 29., hétfő

Hétfő: derült égből...


A születésnapomra a húgomtól egy órát (is) kaptam, amit feltettem a falra. Nem gondoltam volna, hogy nagyon hamar egy "másik időzónában" találom magam. Ma ugyanis épp egy filmet néztem ebéd után, amikor megszólalt a telefonom. Külföldi munkalehetőség, beszélek-e a német ügynökséggel. Persze. Hívott is a hölgy rögtön, kérdeztem rengeteget, aztán az utolsó kérdésem: "Mikor kell végleges választ adnom?". "Mivel holnap van az utazás, most". "Oké, akkor igent mondok". És puff!: holnap este ilyenkor már úton leszek München felé.

Egyelőre nem írok semmit a munkáról, mert elevenen él bennem a tavalyi bécsi munka emléke, ott is elhangzott fű-fa, aztán teljesen más volt a kinti konkrét szitu... Amint lesz kint netem, jelentkezem. És legkésőbb három hét múlva újra itthon vagyok.


6 megjegyzés:

  1. Most sikerülnie kell!!! Olyan nincs, hogy mindig sz@r, most már jó kell, hogy legyen. Boldogság! :-)
    Puszi és ölelés. Nagyon szurkolok Neked! :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az első hét álom volt. De a két hét egy percét sem bánom. Így kellett lennie.

      Törlés
  2. Sok sikert kívánok itt is �� Puszi ��

    VálaszTörlés
  3. Remélem minden jól alakul!
    Nagy kalappal:)
    Várjuk mielőbbi jelentkezésed.

    VálaszTörlés