Szerda este nyolcra vártam a húgomat. Tízre érkezett. Szólt, hogy meghibásodott a busz, majd jön. Embertelen meleg volt. Már meggárgyulva a hőségtől lógtam a teraszon, hátha ott jár kicsit a levegő...
Szombaton voltam anyuéknál, aki minden előzmény nélkül mondta, hogy eljönne velem pár napra hozzám. Jött, nyaralt kicsit. Kedden hazautazott, aznap este a húgommal beszéltük le a spontán nyaralását nálam.
Csodaszép, tartalmas, vidám, kerek nap volt.
Két hónapja még frászt kaptam volna az ilyen ötletektől és tutira előszedem a legkreatívabb kifogásaimat és nem megyek bele a dologba. De most úgy voltam vele: legyen, jó lesz! És így is lett.
Anyu még nem volt ebben az albérletemben, a húgomnak (cukorbeteg a fia) nagy élmény és pihenés volt, hogy két napig nem látott mérleget, nem kellett szénhidrátot számolnia, úgy süthetett nekem, hogy nem került a dobozba papírra, hogy egy szelet hány gramm CH-ot tartalmaz...
Tozzi szerint arborétumban élek. Minden zöld, alig látni betont a panel rengetegben, a fűzfa ága csiklandoz a teraszon, tücsök ciripel, madarak csicseregnek... És ma reggel egy csodaszép, hatalmas pillangó röpködött a lakásban :)
A nyaralásnak ma vége volt. Még egy közös reggeli, "zászlólevonás", pakolás, utazás.
Én pedig belevetettem magam a városban való intézkedésbe és a házimunkába. Hiszen két nap múlva utazom vissza Ausztriába dolgozni.
Reggeli: sonkás-sajtos rántotta, paprika
Ebéd: (délután 4 körül) sült hal vele sült cukkini csíkokkal, zöldség
Mozgás: saját gyakorlatsor
Aztán annyira olvasztottam a hűtőt, hogy elfelejtettem enni... Este fél 11-kor korgott már a gyomrom, így bekaptam két kanál sült zsírt, hogy legyen energiám az alváshoz. És éjfél körül ágyba is kerültem.
Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése