1. nap itt
2. nap itt
3. nap
- 4.15: felkelés
- Meditáció
- 5.30: séta
Még picit hűvös volt, de a nap már felkelt és csak úgy árasztotta magából a hőséget. Megkezdődött az utolsó elvonulós napom. És mivel már az első nap kinéztem magamnak a kilátót, nem hagyhattam ki. Viszont kánikulában nem akartam hegyet mászni, így elindultam kora reggel.
A Balázs-hegyről csodaszép volt a kilátás. És nagyon nagy a szél.
Csak álltam ott és nem győztem betelni a látvánnyal. A zöld, az erdők puha párnaként ölelték körbe a környéket. Csend volt, végtelen csend, csak a szél hangja hallatszott, ahogy ide-oda rohangált.
Az erdő telis-tele ébredező növényekkel.
- 7-től: jóga
- 7.30-8: napozás
- Tusolás, hajmosás
- 9: reggeli: két perces szendvics
- Összepakolás, szállás elhagyás
Azt mondják a szakemberek: felnőtté nem 18 évesen válik valaki, hanem akkor, ha felelősséget tud vállalni önmagáért, a döntéseiért; az életének alakulásáért nem a környezetét, a körülményeket és a másikat okolja, hanem tisztában van vele, hogy az életét saját maga alakítja; teljesen mindegy, hogy nevelkedett vagy mi történt a múltban.
Pár nap múlva lesz egy éve, hogy Szent Iván jött és felforgatta az életemet. Minden egyes apró mozzanatra pontosan emlékszem. Az egész eltelt egy évre. De ma már határozottan máshogy gondolok rá, mint ahogy akkor megéltem. Az Univerzum egy hatalmas pofont adott, amibe majdnem belehaltam. Ma már tudom, hogy ez végül is egy hatalmas, szeretetteljes ölelés volt. Egy lehetőség arra, hogy kinyissam életem egy új kapuját és beengedjem rajta a fényt. A fényt, ami elvezet önmagamhoz.
Ez a három nap elvonulás alatt bebizonyítottam magamnak, hogy ha a folyón nem a sodrás ellenében evezek, hanem az után megyek, amit az érzéseim, a bensőm diktál, a dolgok, amiket szeretnék, szinte maguktól megtörténnek. Szükségem volt rá, hogy tudjam: képes vagyok egyedül, segítség nélkül megszervezni egy három napos "kalandot". Hogy meg tudok csinálni olyan dolgokat egyedül is, amikhez eddig mindig segítséget kértem. Hogy nincs szükségem a külső visszajelzésre és megerősítésre ahhoz, hogy tudjam, helyesen döntöttem-e. Hogy mindenféle agyontervezés nélkül is telhet hasznosan és értékesen az idő. Hogy tudom magam jól érezni egyedül is. Tudok mosolyogni, kirándulni egyedül is. Hogy tudom becsülni, elfogadni és szeretni magam. Hiszen ez az alapja annak, hogy másokat is el tudjak fogadni, hogy másokat is szeretni tudjak.
Hatalmas utat tettem meg egy év alatt. És nagy dolgokra jöttem rá a három nap alatt. Például arra, hogy mindig úton voltam és mindig is úton leszek. Nem kell arra várnom, hogy egyszer csak "készen leszek". Az utamon érkeztem ebbe a földi létbe és utána is folytatom majd az utat. A fizikai valómban, azaz ebben az életemben akkor leszek sikeres, ha kihozom belőle mindazt, amit ki lehet hozni. Vagyis beletöltök ebbe a kalapba mindent, amire csak képes vagyok. A problémákat elengedve, a lehetőségekre koncentrálva.
Amikor hazaértem, hátranéztem a "csónakban". Majdnem minden utasom, azaz majdnem az összes félelmem eltűnt. A part felé irányítottam a járművemet. Egy időre kikötök.
Étek
|
Mozgás
|
R: két perces szendvics
|
3 km séta
|
E: zsír, hagyma
|
|
V: 20 deka mandula
|
Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése