Kedd (Ausztria 14/9.)

Mozgás reggel: Freeletics 9. hét/1. nap: Dione, saját bemelegítéssel.

R:rántotta (1 tojás, 1 ek kókuszzsír, 2 sz. sonka, 1 sz. sajt), vajas lenmag kenyér

E: zöldségpüré, cevapcica, vajas lenmag kenyér

V: sonkás rántotta, saláta

Napozás: majdnem két óra.

Közben zöld (!) füst borította el a környéket...

Napi happy:

• Napozás (majdnem 2 óra).

• Megpucoltam a földszinten minden ablakot, végre gyógyulnak a sebeim a kezeimen, ma már nem csípett a víz.

• Végre egyre többet mosolygok.

• Habár még hosszú az út előttem, napról napra egy nagyon kicsikét, de jobban vagyok. Képes vagyok ellátni a munkámat, rendet tartani magam körül, a héten egyetlen tennivalót sem végeztem listáról, már nem kell a lista. Mindenki azt mondja: többet kellene emberek között lennem. Ezt meg is értem, de ez az, ami még nem megy. Sok belső bogból kell még kihámoznom magam, úgy érzem, mivel ezeket csak én tudom majd megoldani, kell még a kicsit a "normálisnál" több egyedüllét. Ami nem magány. Jól megvagyok magammal, egyre jobban érzem magam a bőrömben.

• E. szinte napi szinten elmeséli Knittelfeld bombázását. Tegnap, miközben mondta a sztorit, hirtelen felmerült bennem egy kérdés. E. élt a világháború alatt, átélte az egészet, mindez Hitler alatt történt: láthatta a Führert. Rákérdeztem, mire teljesen mindennapi dologként válaszolt: "Persze, hogy láttam, nem is egyszer." Szerintem ez nagyon érdekes. Ami nekünk kép és tananyag a történelem könyvben, az neki valóság volt. Azért örülök, hogy nem abban a korban éltem és nem láttam a "Vezért"...

Facebook oldal: Boszorkánykonyha