2014. augusztus 2., szombat

Szombat (Ausztria)

Reggel a Napi örömökben leírtam, hogy már reggel 7 előtt mennyi minden apró öröm történt ma. Akkor még nem tudtam, hogy lesz ma ezen kívül is meglepetés, de még milyen! Reggel kiderült, hogy ma szabit kapok, fél 11-től 3-ig. Mit csinál a Boszi kinti szabadidejében? Hát, kérem, hegyet mászik! Ahhoz képest, hogy mára egy nyújtás volt a terv, jól elnyújtottam a túrát :)
1 óra 40 perc fel, 45 perc lefelé. Önmagamhoz képest ez egy szuper teljesítmény. De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy ezer más -haszontalan- dolgot művelhettem volna, de én inkább felemeltem a hátsómat és megmásztam egy 1200 méteres hegyet, bónuszként még a kilátót is, ami olyan 6-8 emeletnyi magas lehet. Amit az úton és a csúcson cserébe kaptam, azt nem nagyon tudom szavakba önteni. De pár mondatot azért írtam róla ebben a bejegyzésben. Ja, és rengeteg fotót is feltettem!

Kifejezetten és határozottan hulla fáradt vagyok, és konkrétan a hátsóm és a combom minden egyes izomkötegét külön-külön érzem, minden egyes izomrostom kiabálva sajog a fájdalomtól, mi lesz még majd holnap! ;) 

Nyelvész megjegyzés: az izomlázat a német nyelv Muskelkaternek mondja, a stájer Spatzennek. 




R: sonkás-sajtos rántotta, kávé.
E: (1200 méteren) házi szalámi, sajt, 50g mogyi.
V: maréknyi sült csirke, saláta tökmagolajjal.

Megjegyzés: TÖKÉLETESEN lehetett bírni a majd' 2 órás hegymenetet a reggelivel, igazán éhes még a hegyen sem voltam, pedig fél 2 volt már. (Számolni ma nincs már huzatom.)


Hálásan köszönöm ezt a napot az Univerzumnak, S-nek, E-nek, M-nak, magamnak. Nemcsak egy frenetikus, saját határaimat nemcsak feszegető, hanem átlépő fizikai teljesítménnyel és lenyűgöző panorámaképekkel lettem gazdagabb, hanem megtanultam és megvalósítottam sok mindent, amin eddig csak gondolkodtam, amikről ezelőtt csak álmodoztam.








Még egyetlen nap és utazhatok haza. :-)


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése