2007-ben sokak szerint csinos voltam. Úgy voltam jó. Olyan timis. Egyáltalán nem kövér. 80+ kilósan, rengő zsírkupacként. Csakhogy én nagyon másképp láttam. És iszonyatosan rosszul éreztem magam a bőrömben, életem minden pillanatában legszívesebben elsüly-lyedtem volna jó mélyre a föld alá.
2014-ben, most ilyen vagyok. Azt hiszem, a testtartásomon is látszik, mennyivel másképp érzem magam. Csinosan, lepel nélkül, nem összeszorított szájjal és karokkal.
Már nem akarok a föld alá süllyedni, már ki merek menni az utcára, bátran járok emberek közé.
Igen: nekem fontos volt, hogy megtegyem magamért a külalakom tekintetében is, amit meg tudok tenni.
Semmit nem tudtam a fogyásról, az élelmiszerekről, a mozgásról, semmit, amikor eldöntöttem, hogy a zsírmalacból sellőt faragok. De akartam a változást. Akartam annyira, hogy hajlandó voltam olvasni, kérdezni, tanulni, és csináltam, amit jónak láttam. A kezdeti óriási káosz után kezdtek letisztulni az infók a fejemben. Sok programot végig csináltam, étkezésben is, edzésben is, de egyetlen egy dolog, ami működik: folyamatosan keresni kell azt, ami beválik, és soha nem szabad feladni.
Sokan kerestek meg a mai napig, hogy segítsek. És meg is teszem, szívesen. Tudok javasolni, irányt mutatni. Aztán jönnek az elkeseredett levelek: nekem ez nem megy, én ezt nem tudom megcsinálni, nekem nem olyan a genetikám, de hát olyan nehéz figyelni a kajára, én nem vagyok az a sportos tipus, nincs időm... Még olyan is akad, aki mindezért engem hibáztat. Tudok segíteni. Tudok ötleteket adni. Tudlak motiválni. Egyetlen dolgot nem tudok: lefogyasztani téged vagy bárkit. Senki és semmi nem tud lefogyasztani azon az egy valakin kívül, aki ezeket a sorokat olvassa. Igen, barátom, te vagy az! Ja, hogy nem szereted a változást? Ja, hogy tervezni, szervezni, előre főzni, dobozolni kell? És hogy mindez neked nem fér bele? Figyelj, semmi gond. De akkor fogadd el, hogy pontosan ugyanez a zsíros, pár lépéstől már leizzadó, sok xl-es ruhát hordó emberke maradsz. Mert itt nincs más titok: vagy változtatsz, csinálod és eléred a célod, vagy maradsz ugyanilyen.
Én megcsináltam. És még mindig vannak további céljaim.
A döntés mindenkinek jogában áll. És mindenki viselni fogja a döntése következményeit.
Ha nekem, a lusta, trehány, egyáltalán nem sportoló Boszinak sikerült, akkor BÁRKINEK sikerülhet!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése