A negyvenedik születésnap

Ahogy anno eljött a 20., majd a 30., ma eljött a 40. születésnapom is. 

Csakhogy most vártam, lélekben készültem az ünnepre, mert az ember megérdemel egyetlen napot az évben, amit vár, ami kicsit más, jobb lehet, ha úgy állunk hozzá. Délután már beszámoltam a nap addigi eseményeiről. 

Hogy végre megvettem, megtettem, ott voltam, nem csak álmodoztam, nem csak vágyakoztam. 

És hogy mennyien felköszöntöttek, mennyi ajándékot kaptam, pedig külföldön vagyok, dolgozom.

A munkaadóm, S. tegnap nemcsak hogy jó pár szabad órát adott mára, hanem meghívott estére moziba. 

Felvettem hát az ajándékutalványon vett -Denim- farmert és a pólót, kicsit kifestettem a szemem, és izgalommal vártam az estét.

E-t ágyba dugtuk, aztán elautóztunk Judenburgba, az Arénába, a Diesel moziba.

A film a Monsieur Claude és lányai volt.

Egy nagyon laza, feledhető kis film, sok poénnal, aranyos történettel.

Igazi laza kikapcsolódás Ausztriában, a kilencedik munkanapon, a szülinapomon.

S. rengeteg fotót készített rólam a film előtt, ez az egy, ami nem homályos :)

Nekem nagyon furcsa volt, hogy mennyivel másabb itt a mozizás. Ugyanis például nem üvölt a film, totál normális hangerőn ment. 

És az emberek beszélgetnek a film alatt, hangosan.

Itt hétfőn és kedden szinte minden zárva van, így mozi után a mozi egyik bárjába hívott meg S. egy italra. (Igen, több bár is van bent, teraszos is, sőt pizzéria is.)

Narancsos aperolt ittunk. Keto ide vagy oda, nem mondtam nemet erre a meghívásra, nem mindig adatik meg ilyesmi az ember életében.

Maga az ital valami nagyon enyhe szénsavas izé volt, egyáltalán nem túl édes, inkább édeskés, kicsit narancsos, talán prosecco vagy bor lehetett még benne meg ásványvíz.

Sokat beszélgettünk. S. 45 éves, így volt közös téma is bőven. Beszéltünk munkáról, az ápolásról, E-ről, családról, kapcsolatokról, a filmről, múltról és tervekről... Majd hazahozott.

Megköszöntem neki mindent, és megkérdeztem, miért vitt el kicsit szórakozni. Hiszen ez egy munkaadónak egyáltalán nem kötelessége. Azt mondta: a 40. egy olyan születésnap az ember életében, amit feledhetetlenné kell tenni. És ő ezzel szerette volna a lehetőségekhez képest feledhetetlenné tenni az én negyvenedikemet. Hát tényleg hálás vagyok érte :)

Nagyon későn értünk haza. Bekapcsoltam a számítógépet, és több száz (!) köszöntés várt. Komolyan meghatódtam, és itt is nagyon köszönöm mindenkinek, aki gondolt rám!

Igaz, hogy holnap zombizok majd a fáradtságtól, mert rövid lesz az iccaka, mégis szuper kis nap volt ez. Nagyon szuper :)

Sokan kételkednek az éveim számában, nem hiszik el, hogy negyven vagyok. Mivel 74-ben születtem, a szám stimmel. :) Ne féljetek a korotoktól, az évek számától. Én örülök, hogy ennyi vagyok, és nem szeretnék újra húszon- vagy harminc valamennyi lenni. Mindenki annyi idős, amennyinek érzi magát. Minden így van jól, ahogy van. :)