Spontán csavargások és szent találkozások
Órákat szakítottam rá, hogy spontánul csavarogjak. Metróra szálltam, majd egy hirtelen döntéssel bármilyen állomáson átszálltam egy buszra, trolira, metróra .. mígnem számomra teljesen ismeretlen helyekre kerültem - minden egyes váltást belső impulzustól vezérelten tettem. A teljesen ismeretlen helyek újdonsága segített abban, hogy megnyíljak és érdeklődéssel figyeljek. Üzletekbe tévedtem be, s ott mindig - akár néhány szó erejéig is - szóba álltam az elárusítóval, kasszással és ezek a rövid, emberi megnyílások mosolyt csaltak az arcokra. Felfedeztem, hogy mennyire varázslatos idegenek előtt megnyílni, szemébe nézni, kedves, emberi szavakat mondani.. hiszen életünk java részét úgy töltjük el, hogy elmegyünk egymás mellett, kerüljük embertársaink tekintetét. Amikor így ismeretleneknek megnyílunk, valami csoda történik: egy szent találkozás. Ezekben a szent találkozásokban felismerjük önmagunkat a másikban: ugyanolyan vagyok, mint Te, érző és gondolkodó emberi lény, telve szeretettel és félelemmel, örömmel és bánattal - akárcsak Te.
Egy-egy ilyen szent találkozással ékesített kreatív csavargás után hazatértem és gondoskodtam arról, hogy zavartalan környezetet biztosítsak. Egyedül voltam, de nem magányosan - olthatatlan vágy munkált bennem, hogy a változást magamévá tegyem. Figyeltem önmagamra, testi érzéseimre és azt tapasztaltam, hogy a testi megnyilvánulásaimat is szokások rabjává tettem: mindig hasonló módon használtam a kezeimet, a lábaimat, minden testrészemet - így egy idő után csak megszokott mozdulatokat tettem. " (Kép és szöveg: itt.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése