Ötzi sztori 22

Magyar vagyok. Magyarországon születtem és nőttem fel. Ott éltem és dolgoztam több mint 30 évig. Tisztességgel, becsülettel. De változtak az idők és váltottam én is: külföldre jöttem dolgozni. És végzem is a munkámat tisztességgel, becsülettel.

kép

Ma éppen a konyhaszekrényt súroltam (meg a szeletelő gépet, a kenyérpirítót...), amikor jött E. lánya és fia. Ilyenkor - ha éppen nem akarnak velem semmit megbeszélni - diszkréten félre szoktam vonulni. Most főznöm kellett, elvonultam hát a konyha-sarokba és szép csendben tettem a dolgom. Nem figyeltem, miről beszélgetnek, csak az tűnt fel, amikor meghallottam: "... És tudod, kik a legrosszabbak? A magyarok. Mindent elvisznek, ami csak mozdítható. A bicikliket, a lábtörlőt, még a virágcserepet is! ..." Már csak S. beszélt, egyre hangosabban. Fél szemmel láttam, ahogy a testvére felém bököd, de S. későn vette észre magát. Aztán odajött és elkezdett mentegetőzni. Én nem mondtam semmit, mert igen: vannak magyarok, akik ilyenek. De vannak angolok, mauritániaiak, ausztrálok, kanadaiak is, akik nem éppen jó példát mutatnak. Attól még nem lop, csal hazudik mindenki. Csendben mosolyogtam hát. Lett volna értelme bármit mondanom? Nem. Hiszen az osztrákok tökéletesek. ;)

"Nem haragszom soha az emberekre, ha másképpen vallják a dolgokat, mint én, mert tudom, hogy az ő igazságuk is éppen olyan igazság a maguk szempontjából, akár az enyém. Az élet sok apró igazsága között talán nem is az igazság a fontos. Hanem a békesség, mellyel megszorítjuk egymás kezét az igazság fölött. " (Wass Albert)