Tegnap este még így ültem a hűtőládikámon.
Aztán egy hajnali 1 órás felkelés és 3/4 2-es indulás után jött az újabb kiutazás. A 7. ausztriai etapomra, az 1 hónaposra.
Gyakorlatilag végigaludtam az utat, 1-2 nagyobb fékezésre ébredtem csak fel egy pillanatra.
Reggelire 30g fahéjas zabkását ettem befőttes üvegből.
Tízóraira egy banán volt és nyers sárgarépa.
Délelőtt 10-re értem Knittelfeldbe, kis beszélgetés, hűtős cuccok kipakolása, ebédkészítés.
E. pizzát evett kólával (komolyan mondom, hogy ez tényleg a második gyerekkor így 85 évesen...), én hoztam a kurkumás zöldség fasírt alapomat, abból sütöttem kókuszreszelék-lenmag keverékbe forgatva négy kis plecsnit magamnak, és egy saját kenyeremet ettem hozzá. A plecsnik nem voltak odaégetve, olyan renes sötétbarna, jól megsült színük volt a valóságban.
Amikor tálaltam, E. megkért, mondjam el, hogyan készítettem. Elmondtam. Majd mialatt a mondandóm után levegőt vettem, E. megkért, mondjam el, hogyan készítettem. Megint. És én elmondtam... Megint...
Ebéd után elpakoltam, elmosogattam, jött a pihenő, amit szintén végigaludtam, du. 3-ig.
Uzsonna fél 4-kor: 1 alma és 2 szem dió.
Fél 5-kor sétálni indultunk, fél 7-ig úton voltunk. Meleg volt, de nem kánikula, és a szél is hűvösen fújt.
Vacsora: husi, sajt, 1 paradicsom, 1 paprika.
Igen, husi. Amit otthonról hoztam, elősütve. Habár tegnap ugyanez volt és nem bííírtam megenni, ma kicseleztem magam: jól befűszereztem a darabokra vágott husit, és kis kókuszzsíron rendesen megpirítottam. A biztonság kedvéért sajt is került rá, és bejött: meg tudtam enni. :)
Most pedig alvás, korán reggel dolgom van ;-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése