Hát kérem, E. tartja a hagyományokat. Már napokkal ezelőtt megrendeltük a "húsvéti kenyeret", személyesen, a pékségben. Már napokkal ezelőtt voltunk a hentesnél, megvettük a "húsvéti húst": karajt, kétféle kolbászkát, sonkát. Már napokkal ezelőtt beszereztük a tormát, és tegnap a billában vettünk még 3 fajta sonkát szeletelve. Két-három napja előkészítettük a húsvéti kosarat, amibe mindez bele kerül. Ja, a tojásokat is megfestettük. A húsokat, a hentesnél vett sonkát előre meg kellett főzzem, a sonkát leveszöldséggel, a kolbászkákat sima vízben, a karajt egyben, sóval, apróra vágott fokhagymával és köménnyel bedörzsölve. Tegnap újra elmentünk a pékhez, a húsvéti kenyérért. (Ami 1 kilós, és 6 ajró 10 cent!)
Ma eljött a napja, hogy az ételek a kosárba kerüljenek, kidíszítve a templomba kerüljenek a "húsáldó misére". Végülis nem mentünk, E. nincs valami jól, de a kosár kész volt már délelőtt:
Így a mai ebéd:
- főtt tojás-
főtt sonka
- háromféle másik főtt sonka
- kétféle kolbászka
- sült karaj
- ánizsos húsvéti kenyér
- frissen reszelt torma.
(A képen ez kettőnk adagja, az enyém a bal oldali.)
Minden finom volt.
Az ánizsos kenyér szerintem simán egy -roppant- édes kalács, valamicske ánizzsal.
Tormát sem ettem még így frissen reszelve minden kutyulás nélkül, mondjuk ez nagyon ízlik így.
Megadtuk a módját is: előkerült a szép teríték ;-)
Szeretem egyébként az ünnepeket. Valahogy kell, hogy néha készüljünk valamire, hogy várjunk valamit, hogy legyen ok is az ünneplésre.
Bár sztem nem kellene a szép étkészletet a szekrényben őrizni vagy a jó parfümöt az ünnepekre tartogatni. Mert sosem tudhatjuk, lesz-e másnap. És mert minden napba lehet(ne) így valamit ünnepit csempészni ;-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése