 |
| itt
Volt már külföldi munkahelyem. Úgy hirdették meg: fizetés plusz szállás és teljes ellátás. Az első évben Olaszországban este kilenckor -szállodakonyhán dolgoztam- minden maradékot meg kellett ennünk Lakhival, az indiai szakáccsal. Volt, hogy öt fogásos kaját tömtem magamba. Aztán persze munka még sokszor éjjel fél 11-ig. A második évben ugyanott nem volt kaja. Reggelire száraz kenyeret ehettem egy bögre kávéval, aztán ezzel ki is merült a napi táplálkozás élménye. Ilyenkor jön az, amikor már 3 napja csak reggel ettél (és akkor sem sokat és gyakorlatilag semmi értékeset), hogy a józan ész helyébe lép a kényszer ész: enni muszáj, napi 12 óra fizikai munka mellett meg pláne: mivel mosogató (is) voltam, az étteremből visszahozott tányérok tartalmát kezdtem mustrálgatni. Négy nap után már voltam annyira éhes és gyenge, hogy levettem a tányérról, amiről úgy láttam, talán nem nyúltak hozzá. Ekkor még öklendezve, de elkezdtem enni. Moslékot, igen. Ráadásul azt is titokban, mert a maradékot a főnök a családi istállóba szánta, és nagyon rosszul jött volna ki, ha eleszem az állatok elől a kaját... Hozzá lehet szokni. Ennyit az ottani teljes ellátásról...
Ez a második külföldi munkahelyem. Ide is úgy jöttem, hogy fizetés plusz szállás és teljes ellátás. A hűtő nem így üres, mint a képen, mert nincs benne cica. (Pedig szeretem a cicákat. Na nem megenni!) Van benne darabonként csomagolt lapka sajt, vaj, tej, egy fej saláta, ketchup, lekvár, Almdudler, kóla... Ugye majdnem csupa junk. Ezen kívül se kenyér, se semmi más, csak a 2-3 zsömle, amit aznap aznapra megveszünk. De azt ehetek, amit csak akarok, úgy, ahogy akarom. Igen, és akkor bevethetem minden varázserőmet, hogy kaja legyen az asztalon. Ráadásul ugye teljesen máshogy eszem, mint nagyon sokan, plusz a tejtermékek közül csak a laktózmenteset tolerálja a szervezetem (azt is mértékkel). Tojást csak a néni fiától vehetünk, aki viszont fent lakik a hegyen, és ezen a héten csak egyszer volt itt, akkor is elfelejtette elhozni a tojást. Hús? Felejtős. Nem mintha nagy húsevő lennék, de azért egy héten legalább egyszer meg tudnám enni, mondjuk sajttal ;-)
Ezért így járok ide dolgozni: a fekete utazótáskában van gyakorlatilag minden cuccom (ruha, egyebek), a piros (majdnem kétszer akkora, mint a fekete) pedig tele kajával. Mert ha nem hoznék magamnak, akkor bizony nagyon-nagyon kevés lenne, amit ennék.
Ki kell dolgoznom egy ötletet kinti kajálásra, hogy túl unalmas se legyen, és értékes is legyen. Ha főzök is előre és fagyasztva elhozom, az első hét talán megoldva, de se hűtőládám nincs (nem tom a nevét, az a dobozszerű izé, amibe jégakkut kell tenni fagyasztva, és lehet hozni-vinni), itt pedig csak egy kis fiókos a fagyasztórésze a hűtőmnek...
Boltba eljutni sem egyszerű itt, mert nem hagyhatom egyedül a nénit, ha meg ő is jön, csak lidl vagy penny, a billába alig lehet beimádkozni.
Mindez egyáltalán nem panasz, ezek tények. Úgyhogy azon töröm a fejem, hogy tudnék minderre megoldást találni. Mert ez észvesztő, hogy két hétig otthon tudok rendesen enni, aztán jön az itteni két hét, amivel az otthonit simán elrontom. Így pedig csak álmodhatok a bícsbádiról.
Ismerem annyira magam, hogy megoldom a dologt, de ha bárkinek bármilyen ötlete van, nagyon szívesen fogadom!
|
2013. március 30., szombat
Reggeles, megjegyzéses, élet-mód-váltásos
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Mea, egész nap nincs egy vagy két óra, amikor nyitva is vannak még a boltok, és magára is hagyhatod a nénit? Ha ez tényleg így van, akkor nagyon szomorú vagyok. Nem lehetne megkérdezni a nénit és/vagy a családját, hogy kaphatsz-e heti egy-két ilyen boltos kimenőset, hogy megvásárolhasd magadnak a szükséges élelmiszert? Én egyébként a folytonos megjegyzéseket a kajámra azzal védeném ki, hogy laktózintoleranciám és egyéb allergiám van, amely miatt követek egy életmódot, és kérem, ezt szíveskedjenek elfogadni, mint ahogy én is alkalmazkodom az ő elvárásaikhoz. Persze ezt kedvesen. :-) Én mondjuk nem tudnám, attól tartok. És a 16 fok basszus, az számomra elfogadhatatlan lenne. Kemény csaj vagy, Mea, meg kell hagyni! Na, de félre az én negatív energiámmal, a cél az, hogy megoldást találj az egészséges étkezésedre, és szerintem az egyetlen módja az őszinte, kedves beszéd, mint fentebb írtam, úgy, hogy megértse a néni is.
VálaszTörlésEz egy ilyen munka: 0-24 órás szolgálat. És én még jó és könnyű helyre kerültem! Tényleg nincs okom panaszra. A 16 fokhoz hozzá lehet szokni. :) A kajálást meg meg kell oldanom. Épp ma kérdezte a néni lánya (mert hogy tudnak az életmódváltásomról, tudnak a laktóz dologról), hogy sikerül-e rendesen ennem. Őszintén megmondtam neki, hogy nem. Azt mondta, ha legközelebb jövök, hoz nekem teljes kiőrlésű kenyeret ;-)
VálaszTörlésA néni idős. És ők -az idősek, 80 fölött főleg- máshogy élnek, máshogy gondolkodnak. Ők éltek a háború alatt, amikor nem volt mit enni, amikor jegyre kaptak csak valamicske élelmiszert, nekik fontos, hogy egyenek, de a vajas kenyér tökéletes erre. Valahol megértik, elfogadják, hogy van, aki máshogy eszik, de olyanok, mint a gyerekek: semmi más nem érdekli igazán őket, mint az adott pillanat, mint a saját kis dolgaik. És sztem nem olyan toleránsak, mint fiatalabban. Valószínű mi is ilyenek leszünk, ha élünk egyáltalán addig. ;-)
Ismerek kint dolgozókat, akiknek pl. nincs lehetőségük a mosásra. Vagy akik a beteggel alszanak egy szobában, vagy a folyosón. Vagy szinte egyáltalán nincs kaja. Szóval tényleg nincs okom panaszra. A kajára meg csak kitalálok valamit ;-)
Hát, le a kalappal előtted! Én erre nem lennék képes, azaz lennék, amennyire rá lennék kényszerülve, de basszus, sok kellene ahhoz, hogy ebbe belemenjek. Bárcsak én is ilyen toleráns lennék, mint te...
VálaszTörlésDe ha kedvesek a gyerekei, akkor nem lehetne megkérni őket, hogy ha boltba mennek, vegyenek neked néhány dolgot időközönként? Vagy amikor közös bevásárláson vagytok, akkor sincs 5 perc lehetőséged arra, hogy magadnak is vásárolj, feltéve, hogy van az, amire szükséged van? Azért nem fair, hogy gyakorlatilag nem lehet semmilyen igényed! Nem vagy robot!!!
Ami pedig az egy szobában alvást és a hasonlókat illeti, nagyon felháborítónak tartom, hogy ilyen módon kezelik a gondozókat! De főleg azt sajnálom, hogy az emberek elfogadják az ilyen munkákat! Akárcsak itthon, amikor a diplomások belemennek a legalacsonyabb fizetésekbe, csak hogy legyen munkájuk, ezzel lenyomva az egész piacot, amitől a munkáltatók vérszemet kapnak. A magyarok egyszerűen félnek és nincs önérzetük vagy bátorságok felállni a jogaikért. Ha azt tennék, és nem mennének bele megalázóan alacsony fizetésekbe és munkafeltételekbe, lehet, hogy jobb lenne a helyzet. Ez olyan, mint a média ördögi köre, nyomják a tévében sz@rt, az emberek elzombisodnak, és most meg már mindent meg lehet etetni velük.
Bocs, hogy ennyire kiborultam, de ez az a téma, ami nagyon, nagyon felzaklat, és természetesen nem ellened irányul, hanem a helyzet frusztrál.
Még jó, hogy te higgadt vagy! Mindenesetre kitartás!
Az egész család kedves, de a néni mindegyik gyerekének megvannak a maga gondjai. Ha a nénivel együtt megyünk vásárolni (sznte minden nap, zsömléért), néha sikerül rábeszélnem 1-2 dologra, így a héten vettem brokkolit, karfiolt, cukkinit pl., de a beteg -és idős- emberekkel nagyon nehéz.
VálaszTörlésÉn is 2 diplomával vagyok itt, és két hét alatt többet keresek, mint otthon kerestem 1 hónap alatt... Igazad van: nem kellene hagynunk, hogy úgy legyen, ahogy leírtad. De sajnos úgy van. És minden nehézsége ellenére sokkal szívesebben csinálom ezt, mint a tanítást, pedig anno az volt az egyik szenvedélyem. Nem tudnék, és nem is akarnék már otthon dolgozni. Itt kint sincs kolbászból a kerítés, de január óta tán 2-3-szor voltam ideges vagy ingerült, otthon ez egy munkanapon 5 percenként előfordult. meggazdagodni itt sem fogok, de minden rezsimet fizetni tudom otthon, tele tudom tankolni az autót, és nem kell gondolkodnom rajta, megvegyem-e a laktózmentes tejet. És ez nagyon nem mindegy.
Igyekszem is higgadt maradni ;) És köszönöm!
Teljesen érthetőek a szempontjaid. A megkeresett pénz mennyisége nagyon nem mindegy manapság. Hiába igyekszünk ragaszkodni a nem materiális értékekhez, a hazánkhoz, mégiscsak az a helyzet hogy üres zsebbel és üres hassal nehéz boldogan énekelni a himnuszt.
TörlésHallok rémtörténeteket kitántorgott munkavállalókról akiket csúful megmalmoztak és idehaza látok szomorú életeket. És sajnos azt kell hogy mondjam: szerencsésnek tekintheted magad, és én sem panaszkodhatok...
Én sem tehetem meg hogy válogatok a munkák között: vállalkozóként olyasmit is elvállalok amihez kevésbé fűlik a fogam, de kell a munka...
Engem csak az zavar picit, hogy mindig azok mennek el, akik talpraesettek, okosak, nyelveket beszélnek...
Meg azt érzem kicsit abnormális állapotnak hogy a 2 diplomáddal ezt a munkát végzed. Oké hogy kevésbé terhel meg, de ez nekem (kissé sántító analógiával élve) olyan mintha a zseniális agysebész professzorainkat beültetnénk ellátni a városi ügyeletet.
Amúgy ez a tendencia. Mert, mi magyarok, megengedhetjük magunknak hogy a képzett, diplomás értelmiséget elengedjük. Mit elengedjük... elüldözzük őket. Mert most olyanok kellenek, akiknek nincsenek önálló gondolataik. Most olvasom újra az Állatfarmot és ijesztő hasonlóságokat vélek felfedezni.
De lehet hogy ez az én paranoiám, és itt álljunk is meg mert úgy emlékszem hogy ez nem kimondottan aktuálpolitikai blog.
Magyarország, én így szeretlek!
Itt is hasonlóak a gondok, csak itt azért más szinten. Én egy egyszerű családnál vagyok, de itt tök természetes, hogy bevásárolnak, hogy tankolnak, hogy évente -legalább- egyszer külföldre mennek nyaralni, hogy ... Nem folytatom, mert semmi értelme.
TörlésAmikor januárban elkezdtem kint a munkát, hetekig napi több üzenetet kaptam volt főiskolai csoporttársaimról, szinte csupa diplomás, nyelvet beszélő ismerőstől, hogy ők is jönnének ki. Akár családostól is. Sőt van, akinek azóta sikerült is.
De hát otthon nagyon régóta működik a népbutítás, tanítóként sajnos már egy évtizede is tapasztaltam -ha csak a tankönyvátalakításokat nézem-, hogy a cél pontosan az, amit írtál: 3 x-szel aláírni mindazt, amit az ember elé raknak, anélkül, hogy értené, mi az, ha egyáltalán el tudja olvasni. Na, a pénz hiánya mellett ez volt a másik hatalmas indok, amire azt mondtam: én ebben nem veszek részt.
Nekem 1984, de az Állatfarmot is újra kell olvassam...
...a tanító...
VálaszTörlésRégen az úgy volt, hogy a falvakban 3 ember volt akire mindenki felnézett, és amolyan elöljárónak tekintették akkor is, ha nem volt semmi aktuális megbizatása.
A tanító, a doktor és a pap.
De a jó mesterembereket is tudta tisztelni az egyszerű nép.
Hát ennek vége. Nem most, már régen.
De az új hogy az egyetemekről nyugdíjba zavarják a professzorokat. A kórházakból az idős doktorokat. A fiatalok menekülnek. A kórházakból hiányzó szakápolókat 8 általánost végzett közmunkásokkal akarják pótolni.
Akinek ott gyereke születik, vagy ott iratja be iskolába, az legfeljebb látogatóba fog hazajönni. Sok tehetséges fiatalt vesztettünk el az elmúlt években.
Tényleg ennyire gazdagok volnánk?