Alfák és omegák

Alfák és omegák, azaz kezdetek és végek...

Újabb 14 napos knittelfeldi etap vége után egy rendesen hosszú utazás után hazaértem végre. Sikerült a buszban -részletekben- viszonylag sokat aludnom, így most nem úgy érzem magam, mint egy utolsó cseppjéig kifacsart citrom. Nagyon jó volt, hogy G. most is várt, jó volt beszélgetni, képeket nézegetni. Aztán gyors bolt, és egy lehidalás: majdnem dobtam egy hátast a pénztárnál, amikor a hölgy azt mondta erre:

 

7000 forint. Mert hogy ebben még benne sincs a joghurt és a túró, amiért holnap megyek, mert ahol laktózmenteset lehet kapni, az az üzlet már bezárt. Aztán gyorsan átszámoltam a dolgot euróra, úgy már hihetőbb volt a történet.

 

A heti menühöz a husit nem kellett megvennem, mert G. beszerezte, sőt el is készítette! Nagyon köszönöm! Nagyon guszta, és isetni az illata is!:

 

 

Kaja:

 

A heti menümet (itt írtam) nagyon egyszerűre terveztem, kevés gyümölccsel, nagyon egyszerű alapanyagokkal. Igazság szerint nagyon szerettem volna egy méregtelenítő kúrát kipróbálni (7-10 naposat), de ismerem magam annyira, hogy rágás és ízek nélkül nem bírnék ki tán egyetlen napot sem, így nem is kezdem el. "Cserébe" meglehetősen szimpla lesz az étkezésem, és igyekszem rá pontosan csak annyi figyelmet fordítani, amennyi figyelmet érdemel.

 

Edzés:

 

Összeállítottam egy brutál edzéstervet még kint Ausztriában. Keményet, de kivitelezhetőt. Aztán a jobb lábfejem úgy gondolta: nem adja rá áldását. Rosszul léptem olyan 3 napja, és bepisilésig elkezdett fájni, rálépni is alig tudtam. Aztán -miközben jól bemasszíroztam fájdalomcsillapító krémmel- megdumáltam vele, hogy igaza van: nem fogok napi x órát edzeni, vigyázok magamra, oda fogok figyelni. Azt beszéltük meg -a lábfejem meg én-, hogy mehet az LMP. A sima Les Mills Pump, mindenféle cifrázás és mellébeszélés nélkül.

 

 

Alfa:

 

Olyan 3-4 éve döntöttem el, hogy változtatni akarok a külsőmön. Ledobni a zsírt. Aztán olyan 1 éve, hogy izmosabb, tónusos testet, és egy álomsúlyt: 57 kilót szeretnék. Sikerült leadnom 21 kilót, a karom-hátam-hasam szépen izmosodik. Az álomsúlytól kábé 2 kiló választ el. Viszont számomra eszement nagy stressz, hogy hajszolom azt az 57 kilót. Mert mindig csalódás, hogy lassan mennek le a dekák, mindig rossz érzés, ha felmegy 10-20 deka. Így döntöttem: ha betartom az étrendemet és mellette -súllyal is- edzek, az izmaim alakulni fognak továbbra is. A tükröm és a szembejövők arca pedig nem azt fogja villogni, hány kiló vagyok, hanem a lényeget mutatja: majdnem 40 évesen jobban nézek ki mint anno huszonévesen. Mérni, és főleg centizni fogok továbbra is, viszont nem az lesz életem egyik leglényegesebb viszonyítási pontja.

 



itt

Omega:

Most a legeslegjobb dolog, amit tehetek magamért: hogy elmegyek aludni. :) Mert reggel edzés. Mert attól, hogy nézőpontot váltottam, még mindig a végső cél, a bícsbádi lebeg a szemem előtt! :)