2013. január 21-én, hétfőn
érkeztem meg Ausztriába, Knittelfeldbe (habár Bécs volt az eredeti terv J),
az új munkahelyemre. Egy nagyon kedves néni fogadott, akivel az első perctől
kezdve jól kijövök. A családja is nagyon kedves. Egy egész háznyi felső szintet
kaptam lakhelyül. A munkám igazán nem nehéz. A város egy széles völgyben
fekszik, körös-körül hófödte hegyek, erdők, patak: a táj igazán meseszép. Az
étkezést kegyetlenül nehezen, de lassan sikerül megoldanom, az edzés megy
tovább, aminek nagyon örülök. Viszonylag gyorsan eltelt az első hét, a munkába
egyáltalán nem szakadtam bele, sok kedves embert megismertem, és felfedeztem a
stájer tiramisut! J Egy hét intenzív nyelvtanfolyam, amiért még fizetnek
is! J
Hiányzik a család, a saját megszokott dolgaim, de hála az égnek nem vagyok
honvágytól szenvedő típus. Nem bántam meg, hogy munkahelyet váltottam, ez most
így jó, és lesz ennél még jobb is! J
Akárhogy is van, azért csak haza kellene jönnöd...
VálaszTörlésSzemélyesen Kuszaszem Kapitány mondotta a szájával hogy hazahíjják a külföldre menekülő munkaerőt.
Nem tudom mit szed ez az ember de abból én kettőt kérek. Ugyanis szeretnék én is olyan optimista lenni.
Uff!!!
Egyelőre még hazamegyek 2 hétre ;-)
Törlés