Motiváció

Hú, de rettenet hüle egy nap volt ez is...

Megettem az uzsit, és habár legszívesebben egy kád forró vízbe ülnék most bele, meg kell csinálnom az edzést. Most.

 

 

Látod ezeket a combokat? Ezt a hasat?

Nem akarom alább adni. Mert tudom, hogy elérhető.

 

Sok pasi szerint ez már vékony, már sok. Nem akarok senkit megbántani, de sokan olyanok mondják, akiknek lenne mit alakítaniuk magukon. De persze, hogy egyszerűbb bármit megenni, és természetesen sokkal kényelmesebb nem mozogni.

Nekem viszont van egy álmom. Januárban álmodtam meg, hogy 57 kiló leszek. 66 kilósan. 11 hónapja minden egyes nap teszek azért, hogy így legyen. 1.6 kiló van vissza. Szerinted feladom? Nem. Pedig nem igazán érdekel a mérleg, de már csak a blogolvasók és magam miatt is megcsinálom. Amikor ENNYIRE közel van egy cél, amikor ENNYIRE picurka rész van vissza, amikor már fogom a kilincset és el is kezdtem lenyomni az álmaim kapuján, akkor a lehető legnagyobb hülye lennék, ha abbahagynám.

Éhes vagyok most is. Hétfőn-szerdán a meló miatt képtelenség időben és rendesen enni. Van kekszem, felfalhatnám, pl. kakaóval. Bekebelezhetném a mézet az üveg aljáról. Vehetnék egy csomag chipset és egy üveg kólát. Vagy egy sütit a cukrászdában. Sőt összeüthetnék valami édeset és finomat. Nem teszem. Mert el akarom érni az álom 57 kilót, meg akarom mutatni elsősorban magamnak, hogy igenis merni kell nagyot álmodni, és igenis el lehet érni, ha az ember megdolgozik érte.

 

 

És akkor ez még mindig csak egy álom-kiskapu, hiszen utána (közben) kezdődik az izmosítás. Még mindig nem tudom, mivel, hogyan fogom csinálni. Az egyetlen, amit tudok, hogy megcsinálom.

7 hónap a bikiniszezonig.

GO!! :)