Motiváció

1991
(Csajok:) - Gyere velünk a strandra!
(én:) - Á, köszi, nem, fáradt vagyok.

A francokat voltam fáradt. Egyszerűen rühelltem volna felhúzni a fürdőruhámat és a jó alakú társaim mellett szégyenkezni a strandon és bújkálni. Inkább megnéztem egy filmat a tévében és rágcsáltam közben.

1997
(Gyerekekkel, úszótanfolyamon)
(Felnőtt társaim:) - Olyan meleg van, miért nem vetkőzöl le?
(én:) - Á, köszi, nem, még a végén leég a bőröm.

Bekentem magam naptejjel, persze, hogy nem égtem volna fel. Szégyelltem az úszógumikat, a zsíros combjaimat. Inkább ettem egy szendvicset.

2008
(40 fok, a Dunán)

Mindenki fürdött, hűsítette magát a vízben, én képes voltam a napallergiára hivatkozva ruhában (!!!) ülni a parton.

És akkor már nagyon elegem volt magamból. Jött az Update és a RR tornák. És 2011-re leszenvedtem magam a 79 kilóról 64-re, de szörnyen zsíros voltam, nem szerettem tükörbe nézni, utáltam ruhát próbálni, mert minden csinosabb darab kicsi volt, vagy nem ért be a derekamon, és mindenhonnan kibuggyantak az úszógumik. Ruhával egész jól lehetett palástolni, de még mindig bujdokoltam a strandon. És irtóztam a nyártól, amikor nem vehettem fel télikabátot...

 

 

 

2011-ben futni kezdtem, amit imádtam, de egy őszi esés után abba kellett hagynom. Decemberig sajnáltam magam, és ugráltam 64-66 kilónál. Aztán szilveszterkor jól bekajáltam, és eldöntöttem: ebből elég. Megszállottan kezdtem diéták és mozgásformák után kutakodni a neten, míg eljutottam egy véletlen reklámhirdetésre kattintva szinte egyzserre az EAP-hoz (www.edzesmester.com) és egy netes csoporthoz, a BB-hoz. Annyira felvillanyozott Ildikó (EdzésMester) elméleti háttere és a hozzám került Insanity edzés, hogy Ildikó tanácsára eldöntöttem: ez most nem fogyókúra lesz, hanem életmódváltás. És hogy ez lesz életem utolsó nyara, amikor nem magamat kihúzva, nem mosolygósan és büszkén flangálok a strandon!! Elhatároztam, hogy én biza úgy átalakulok, ahogy csak magamtól képes vagyok rá! nem hagytam visszautat, megszállottan kutatni kezdtem a nekem megfelelő étrend után, és pár hónap alatt megalkottam a magam módszerét. Közben keményen edzettem, és láss csodát: ma már 5-össel kezdődik a mérleg mutatója. :)))

 

Beletelt pár hónapba, amíg már jól bírtam az edzéseket, amire elhittem: képes vagyok rá, amire jöttek az első eredmények. Voltak megingások, volt melléevés, de amióta a blogot írom, sikerült magam megfegyelmeznem, és nagyon következetes és kemény tudok lenni magammal. Mert eljött a most vagy soha, vagy megcsinálom most, vagy tudom: többé nem lennék képes elkezdeni.

 

Fura, hiszen itt ülök gyomorgörccsel, 2. napja tartó gyomorrontással, nem éppen ideális kajálással ebben a 2 napban, semmi mozgással (de ez sztem betegség esetén teljesen érthető), és mégis az motoszkál már most a fejemben, hogy pár nap múlva folytathatom ott a kajálást és edzést, ahol 2 napja abbahagytam. Mert AKAROM, hogy jók legyenek rám csini ruhák! AKAROM, hogy elbírjam a testemet magassarkúban. AKAROM, hogy jól érezhessem magam a bőrömben és a strandon. AKAROM, hogy jó csaj legyek, még 40 éves koromban és utána is. AKAROM a zsírmentes testet és a szép, tónusos izmokat. Akkor is akarom, ha éppen most beteg vagyok. Akkor is akarom, ha még mindig rengeteg munka áll előttem. Akkor is akarom, ha tudom: mostanában nem fogok Nürnberger Lebkuchent enni. AKAROM, hogy a rokon gyerekek büszkék lehessenek rám és példát mutathassak nekik. Büszke akarok lenni magamra, és megmutatni, hogy ha már annyi mindenkinek sikerült, én is meg tudom csinálni. MOST. Nem holnap, nem hétfőn, nem elsején, nem a jövő hónapban, hanem most!

 

Nagyon jól haladok, és emögött iszonyat fegyelem, következetesség és munka van. És ha én, egy lusta, trehány, szétszórt csajszi, mindezt meg tudom csinálni, akkor BÁRKI képes rá!!