Amikor duci voltam, az volt a baj.
De csak nekem, mások szerint az volt a baj, hogy ducinak gondolom magam.
Amikor kitaláltam, hogy le fogok fogyni, az volt a baj.
Mert hogy jó vagyok én így.
Elkezdtem nem enni cukrot és kenyeret, az volt a baj.
Mert kenyér nélkül élni nem lehet.
Amikor futni jártam, az volt a baj.
Mert hogy tönkreteszem az ízületeimet.
Edzésterv alapján edzettem, az volt a baj.
Mert hogy ez úgysem működik.
Insanityzni kezdtem, az volt a baj.
Mert hogy ebbe bele fogok halni.
Elkezdtem zabot enni, az volt a baj.
Mert hogy azt a lovak eszik, és különben is szénhidrát...
Elkezdtem kalóriát számolni, az volt a baj.
Mert hogy vagy nem működik, vagy úgysem jól számoltam.
Ment az Asylum, és egész jól elkezdtem figyelni arra, mit, mikor, hogyan eszem, az volt a baj.
Mert túl kemény ez az edzés, és éhen fogok halni.
Elkezdtem rengeteg salátát enni, az volt a baj.
Mert hogy salátát a nyulak esznek.
Ment a 3. kör Asylum, napi 2 edzéssel, akkor az volt a baj.
Mert hogy ez már tényleg túlzás.
Megvettem a 007-es készletemet, akkor az volt a baj.
Mert hogy nem normális dolog fél évig éppen egy SÚLYZÓKÉSZLETRE spórolni.
Csinálom a blogot, az a baj.
Mert sokat ülök a gép előtt.
Nem vagyok tökéletes. Sosem leszek az. Arról pedig, hogy másoknak megpróbáljak megfelelni, már régen leszoktam. Van egy célom, amihez megtaláltam az oda vezető utat. És úton vagyok, kábé a felénél.
Soha nem lesz olyan, hogy ne lennék szálka valakinek valamiért a szemében. Általában olyanokéban, akiknek önmagukkal van harcuk, problémájuk.
Kezdem magam jól érezni a bőrömben, és ez fantasztikus.
Nagyon sok idő kellett hozzá, hogy eljussak arra a pontra, hogy felfogjam, mit jelent: mindenki a maga szerencséjének a kovácsa. Legalábbis a kinézet terén. De ehhez döntenem kellett, és elkezdeni az alakulást. És csinálni, csinálni, csinálni. Vannak hullámvölgyek, de merek kérdezni, merek segítséget kérni, és így át is vészelhetők a lejtős szakaszok.
Göröngyös ez az út, hol lassabban, hol gyorsabban lehet haladni rajta, de a lényeg: menni kell. Mindig. És süket békának lenni, meg sem hallani a környzet negatívkodását. Nem egyszerű, de állítom: a lehetetlen nem létezik! :)
Amikor az ember elkezd sikeres lenni,akkor azonnal beindul a láncreakció.Sikeres: munka,család,edzések....Nekem van olyan ismerősöm,akit azért építettem le,mert folyamatosan azt hallgattam,hogy áááááááááááááá 35 felett már nem lehet lefogyni,sőtttt. Vagy ááááááááááá, te nem fogsz itt munkát találni, vagy áááááááááááááá, na majd felsőtagozatban nem lesz a lányod kitűnő. TUDOD MIT TIMI????AMIÓTA RENDSZERESEN EDZEM(NEMRÉG)AZÓTA ACÉL A LELKEM IS,ÉS TÉNYLEG TUDOM SZELEKTÁLNI A NEGATÍV DOLGOKAT,EMBEREKET. Písz and love!!!:-)
VálaszTörlés:)))
TörlésMindig vezérel valami,az önmagad.Szerintem baj,hogy csinálod ezeket,de másnak!!!Ha neked nem baj,akkor csináld!Mert eljutottál oda,hogy tudod csinálni!A legfontosabb :önmagad!Csináld !És semmi baj....
VálaszTörlésEz a bejegyzés óta majdnem egy év telt el. Kitűnően lemérhető a fejlődésem, mert bár nem örülök, ha piszkálnak, de én tudom, mit miért csinálok, sőt azt is tudom, hogy nem kell megfelelnem senkinek. Sőt: ha valaki piszkál, annak általában önmagával van baja. Mert bizony megálmodni valamit, aztán kitartóan, fegyelemmel menni az úton, sokszor széllel szemben, szerintem igazi kihívás. Én állom a szelet :) És köszönöm, hogy írtál! :)
Törlés