Vannak, akik elhatározzák: igen, én most megcsinálom! Vannak, akik azt mondják: akkor most belevágok! Vannak, akik dühből, "bosszúból", "csak-azért-is"-ből akarják megmutatni, hogy lefogynak. Akit az érzelmei irányítanak, mint engem is a kezdetek kezdetén, az első akadályokat ennek segítségével könnyedén veheti, aztán csak falakba ütközik. Mert egy idő után az érzés halványodik, és kapásból csökken így a motiváció is. Sikert az fog elérni -szerény véleményem szerint-, akinek pontos céljai vannak (lehetőleg leírva), aki feléget maga mögött minden hidat, aki képes és hajlandó nap mint nap tenni azért, hogy elérje a célt, és aki nem gyárt kifogásokat.
Nálam is megfigyelhetők a külünböző "fejlődési fokozatok":
- nem evés + torna ("bálna-motivációval")
- ésszerűbb evés + torna (csökkenő "bálna-motivációval")
- rengeteg információ gyűjtése a fogyás mechanizmusáról + torna
- étkezési napló, edzésterv, célmeghatározás + edzés (belső meggyőződés)
- folyamatos tény- és tapasztalatgyűjtés, tanulás + még keményebb edzés (türelem, kitartás).
Az én hegyem elég magas. Kábé félúton járhatok rajta. De úton vagyok. És haladok. Volt, hogy elakadtam valamiben, volt, hogy elfáradtam és szusszantam egy csöppet, de vagy segítségért kiabáltam (és mindig megkaptam valamilyen úton-módon), vagy volt, hogy nagyon fájt, de a csúcsra nézve tovább indultam. Mert én már nem fogok visszafordulni. Ezt határozottan tudom. Ez egy olyan út, amin végigmegyek, és ha felértem a csúcsra, új célokkal tovább folytatom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése