Hétvége

 Hát igen...

Gyorsan szeptember 1. lett. 

Na de:

(Persze a gyerekeknek. Sőt én eldönthetem, aláírom-e az új kinevezést, a kicsik nem. És ha végképp elég volt, fel is mondhatok. A gyerekek nem...) 

Roppant tevékeny szombat után rendesen tevékeny vasárnap. 

A leves kész volt (kapros-tárkonyos tökleves), a másodikat anyuval együtt főztük nála, M. jött át ebédkor. Krumplipüré, rántott hús, csalamádé, gesztenyepüré. (Ez sajnos egy kegyetlenül drága menü manapság. Igaz, hogy maradt egy-egy adag mindhármunknak holnapra is, no de aztán...) 

Tanévnyitóra

"Ma nálunk minden 6 éves gyermekkel az történik, ami szokott történni minden apagyilkossal, hogy elítélik 12 év szabadságvesztésre és szigorított kényszermunkára. Az iskolában a gyermeki lélek minden erénye, a pajkosság, a vidámság, az elevenség bűn. A gyermeki lélek tudásra való szomját magolással és fenyegetéssel, élettelen tanítással elégítik ki. És mikor 12 év után ilyen előkészítéssel a serdülő ifjút hozzánk küldik az egyetemre, mi az után tanítjuk, tanítjuk és tanítjuk őket. És amikor az után további 5 év alatt végleg megfosztottuk őket a szabad cselekvés és gondolkodás minden képességétől, akkor hirtelenül kilökjük őket az életbe, és még a végén azon csodálkozunk, hogy ott nem tudnak a saját lábukon megállni, és hogy ez a szegény ország nem tud a maga nyomorúságából kivergődni.

Hogy csak az lehet igazán ember, aki igazán gyermek is tudott lenni, régi igazság. Hogy csak az egészséges ember lehet igazán hasznos tagja a tásadalomnak, ahhoz kétség nem fér. Mi nem embereket nevelünk, hanem a tudálékosság mázával megkent féltudósokat, akik a közéletre alkalmatlanok és a tudományhoz nem értenek. Az iskolának végre meg kell értenie, hogy alá kell rendelnie magát az állam céljainak. Az államnak pedig első sorban tetterős polgárokra van szüksége és ezeket kell az iskolának nevelnie. Ez fontosabb, mint az összes rendhagyó igék, évszámok és képletek együttvéve. Hogy az iskola mit ad a mi elvett drága kincsinkért, a kivert érdeklődésért, a megcsonkított egészségért, az elnyomott szabadságért és önállóságért, azt nekem, sok érdeklődésem ellenére sem sikerült kinyomoznom."

Szent - Györgyi Albert évnyitó beszéde 1930-ból - részlet

Csütörtök

Rengeteg adminisztráció (rengeteg!!), de ugye nézzük új utakról...

Szóval találtam kincset az iskolaudvaron. Tavaly ki kellett vágni a beteg, gyönyörű, hatalmas hársfát. A fiúk hagytak belőle egy "széket". Mára, ahogy ránéztem, elvarázsolódott. Szerintem az évszaktündérek élő trónusa. Most éppen Ősztündér uralkodik innen, nagyokat kacag majd holnap a gyerekekkel.

A nap meglepetése: az egyik anyuka hozta.

Benne saját készítésű, 100 %-ban kemikália-mentes kézkrém és szappan. Leesett az állam. (Ráadásul fantasztikusan jó a kézkrém, azt már kipróbáltam.)

Rohanós nap volt egyébként, munka után 3 bolt, gyorsan (akcióvadászat, szuper dolgokat kaptam szuper áron), csisszre értem ki anyuért a buszpályaudvarra, hazavittem, rohantam haza, felcuccoltam (felért egy súlyzós edzéssel, amire felértem a 70 lépcsőn, és nem is tudtam mindent egyszerre vinni), azonnal kipakolás, főzés. Sütőtök krémleves készült és shakshuka.

Mivel anyunál felejtettem a telefonomat, visszagyalogoltam, egyben vittem neki a kajciból holnapra, ebédre. Tartoztam az ördögnek egy úttal.

Kerestem ruhát a holnapi évnyitóra, leszedtem a száraz ruhákat, letusoltam, leültem blogot írni, ezután pedig aludás. Holnap beindul a státusz-daráló-mandula...

Mintamókus

Második hete dolgozunk. Részemről még soha ennyire motiválatlanul, tervezhetetlenül, soha ekkora bizonytalanságban, ennyi megszorítással, lehetetlenséggel nem indult tanév. Ezek óriási hányada olyasmi, amire nincs hatásom. Itt érvényesítem a megszoksz vagy megszöksz elvet. (Nincs kapacitásom új utakat kutatni a tanügyi problémákra, mint régen, rendszerszinten van gond, ahhoz én nagyon apró homokszem vagyok.)

Ma értekezlettel kezdtünk az anyaiskolában. Elhelyezkedtem a széken, kirendeztem magam alól a lágy részeket, helyükre tettem a lapockáimat és légzőgyakorlatoztam. Egyetlen egyszer mondtam csak valamit magamtól, tőlem egyet kérdeztek, arra válaszoltam udvariasan. Aztán csak lélegeztem. Mert nézzük a jó dolgokat. Volt is: amikor a parkolóhoz mentem, ezt láttam:

Aztán a saját sulinkban munka tovább ezerrel. (Nekem -nem viccelek- kb egy hónap kellene, amire nyugodt szívvel tudnám kezdeni a tanévet. Papíron az előírt 24, a valóságban 37 darab tanórára kell(ene) készülnöm egy héten. Kedden például 5 óra alatt van 8 órám. Nem ragozom: fizikai képtelenség az alapos készülés. A gyerekcsapatok odatevős kategória, de ezt sem ragozom. Csendben csinálom a dolgom, ami 8 órába belefér (lesz nap, hogy ez több is lesz), aztán pont. Nincs panasz, hiszen ez az ország a világ leszuperebb, legdinamikusabban fejlődő, legleglegleg még a Holdról is látszik országa. (Ugyebár.) Szóval délutáni szépség a tanári ablakából:

Csitt, csak csendben, hogy senki meg ne hallja... Avagy "mintamókus" ...

Ez meg az

Egyik heti ebédke. Kapros tökleves...

... ázsiai zöldséges csirke, rizs.

Próbálkoztunk még egy adag aszkorbinos pigmenteltávolítással. Egy árnyalatnyi vöröset szedett csak le. Ősz lenövésem viszont már van (nagyon gyorsan nő a hajam, de addig jó, amíg nő), tovább kell, mással próbálkozni.

Reggeli hőmérséklet az iskolában. Délutánra 32. Túúúdom: télen meg jön, hogy megfagyunk...

Ma esti villámos képek.

Végre esik, végre nem kell éjjel a klíma.

Voltam szemvizsgálaton. A szokásos negyed dioptria kellene, de ez egy multifokális lencsénél százezreket (!!) jelent, így várunk még, ha már nagyon nem látok, akkor -és ha lesz rá keret- kell új lencse.

Szülinap

Délelőtt maminál.

Aztán keresztanyumnál. Ott finom ebéd.

Úton hazafelé szülinapozás anyuval.

Majd este, már Mohácson szülinapozás M-val.

Hosszú, tartalmas, étek- és "ízlelőbimbódús" nap volt. Mindenkinek köszönöm.

Nosztálzsí

 

Őrség

Schöckl

Őrség

Zalaegerszeg

Sümeg

Csütörtök

32 fokos suliban az adminisztráció, tanmenet gyártás mellett egy kis testtmozgás is.

Munka után bolt (akcióvadászat, szép sikerrel), tankolás (644-ért...............), anyu.

Haza.

Főzés.

Édesburgonya krémleves (akciós batátából), indiai fűszeres zöldséges tészta (akciós fűszer, akciós tészta, akciós zöldség). (A képen anyu adagja.)

Most még kis mentegetés a laptopról, aztán pihi.

 

Étek és gigabájtok

Tegnapi ebéd (fél 2-kor): ananászos rizs, mediterrán fűszeres grill sajt, saláta.

Mai ebéd: cukkini krémleves, gorgonzolás-spenótos tészta, saláta.

Esti program: szeretném lementeni a sulis gépről a saját dolgaimat (nem mintha lenne bennük bármi kompromittáló, de azért, ha ellenőrizni szeretné a Tankerület a gépet, nem kell a magánjellegű cuccosomba is belelátniuk), de ehhez előbb át kell néznem a már régebben pendrive-okra mentett anyagaimat, mert feliratozva nem volt mindegyik, megtudni, melyik üres.

Ma keresés, holnap este jöhet a mentegetés.

(Vannak "kincsek", érdekesek, emlékezetesek, néhány:)

 

Főleg konyhai ez meg az

Pár napja készült ez a túrógombóc. Túlzás nélkül állítom: mennyeire sikerült.

Ma is főztem munka után. Cukkini krémleves kerekedett, ananászos rizs, sült sajt. Ha hiszitek, ha nem: nem fotóztam. 

Viszont a fröccsenésgátlót igen.

Pár hete rendeltem az Ikeától. Mert a serpenyőben sütéskor minden IS zsírpöttyös volt, sokszor több időbe telt le- és feltakarítani, mint maga a főzés. Ezzel a kézi készülékkel minimális, tényleg minimális a fröcsögés miatti takarítás.

Sütöttem is, egy mindent bele szilvás sütit. (2 tojás, 2 kis natúr joghurt, 25 deka liszt, 10 deka porcukor, vaníliás cukor, sütőpor, majdnem 1 deci olaj, mazsola, darabolt szilva. 180 fokon 50 perc.)

Meg voltam boltban, anyunál, plussz ez+az a háztartásban. 

Kegyetlen meleg nap volt, a tanáriban 32 fok. Ha ezt a hetet kibírjuk, utána már elviselhetőbb időt jósolnak...

Csak néhány dolog...

... amin járni szokott az agyam (mert jár, akkor is, ha nem szeretném).

Az utolsó kép margójára.

Holnap kezdem a következő tanévet. Még nincs meg a tanév rendje. A státusztörvényhez még nem jöttek ki az azt szabályozó rendeletek. De mindez nem is fontos: az egész egy szemfényvesztés. Habár jogilag 2024. január 1-jén lép életbe élesben az új "életpálya modell", nem vagyok benne biztos, hogy még élhetek a "szabadon szólás" "jogával". Januártól biztosan nem. Mert a teljesítményértékelésben majd jól lehúznak (ettől függ majd a fizetés), esetleg jön értem a fekete autó. Ha mosolyognál: ez sajnos nem vicc.

Napok óta durva pszichoszomatikus tüneteim vannak a kezdés miatt. És nem tudom magam meggyőzni, hogy nyugi, minden rendben lesz. Mert eddig sem volt, ezután sem lesz. Sőt. Évek óta dúl bennem a menni vagy maradni, most kifejezetten erőteljesen. Ha a belső sugallatra hallgatok (régóta szólongat), már nem dolgozom az oktatásban. Ha az eszemre hallgatok (villog a vészjelző sok éve), már régen nem tanítok. Úgyhogy a döntés konkrétan megvan. Csak a lépés hibádzik még. (Igen: félelemből. Végigféltem az eddigi életemet, miért lenne most másképp...)

Soha ennyire motiválatlan, gyomorgörcsös, kétségbeesett nem voltam még az augusztusi kezdésnél.

A kép: 

Egyetértek: de nem ágyúzni, hanem megsemmisíteni kellene az oktatási rendszert. Ezt a teljesen mesterséges, egy beteg társadalom által kitalált természet- és életellenes rendszert. És először valami új alapját letenni az emberi létezésnek. Egyáltalán nem vagyok biztos benne, hogy az új-ban lenne effajta oktatási rendszer, ahol 3 évesen -vagy korábban- elveszik a családtól a gyermeket, beteszik egy épületbe, ahol a rendszer által ki- (inkább be-) tanított "gondozók", "pedagógusok" foglalkoznak  vele, nevelik, "szocializálják". (A jelen társadalomnak megfelelő tudású, gondolkodású, szemléletű állampolgárokat gyártanak.) "Tudással" töltik meg a gyerek fejét (akinek még szabad játék, rengeteg nagymozgás kellene, nem neonfényben, wifigőzben, büdös négy fal között ÜLNI...) Ez az én véleményem, nem vitázom senkivel, elfogadom mások egyéni valóságérzékelését. 

Nem tudom, meddig tudom majd hallgatni, nézni egy süllyedő hajón lévő gyerekek (és felnőttek) halálsikolyait, fuldoklását. (Nem kemény szavak ezek, hanem a helyzet tragikus súlyosságához illőek.)

De ahogy mondani szoktam: ma még ma van. Így van még jó fél órám az álomba merülésig. :)