2017. február 25., szombat

Ausztria 14/9.

Szeretnék írni. Elsősorban jobban. Másodsorban többet. Hiszen azért itt is történnek dolgok, olvasok újságot, itt tévét is nézek A-val (nem is keveset), van véleményem... De egyszerűen nem megy. Vagy az írás miatt is még korábban kell kelnem, vagy este kell elvennem az alvás időmből, mert napközben sokszor még rápillantani sincs idő a gépre. 

Szeretnék válaszolni. Hamar. Minden üzenetre. De legtöbbször csak konstatálom: oké, ma is jött ennyi és ennyi és pont. Van, amikor sikerül elolvasnom, de a válaszra nincs idő. Mindenkinek írni fogok, kis türelmet kérek.











Mozgás: 7 km


Otthon tegnap kezdődött a busójárás. Idén kis osztrák busóm van. Már 9. napja, azaz 5 nap van még hátra.

Motiváció


"Nem számít, most hol állsz, és az sem, hogy honnan jössz. Csak az számít, hogy hová tartasz." 


Brian Tracy


Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

2017. február 24., péntek

Ausztria 14/8.

Péntek van, már a második péntek az etpaban, azaz egy hét, a munka fele eltelt. Nem tudom pontosan, hányadik etapom ez itt, az viszont tény, hogy tegnap volt az első olyan nap, amire azt tudom mondani, hogy rendben volt, mert nyugodtan, "normálisan" telt. Későn mentünk aludni, mert az Operabált közvetítették a tévében, A. szereti, hát hagytam, hadd nézze, én közben rejtvényt fejtettem és bele-belepillantottam a műsorba, és válaszoltam A-nak, ha kérdezett. És újra végig aludtuk az éjszakát.


Voltak nehéz helyzetek, de olyan 70%-ban nyugodt nap volt.

Mozgás: 7km.



Motiváció


"Senki sem születik győztesnek, vagy vesztesnek. 
A gondolkodása teszi azzá."


Lou Holtz


Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

2017. február 23., csütörtök

Ausztria 14/7.

Félidő.

Tegnap 98%-ban nyugodt nap volt és újra végig aludtuk az éjszakát. Iszonyatosan hálás voltam a nyugalomért, a másfél óra szabadidőért, hogy végre eltelt úgy egy nap, hogy nem állt minden idegszálam száz felé a nap végére, nem fájt a fejem...

Reggel mocorogtam.


- bemelegítés
- 8 bicepsz
- 8 mérlegállás
- 8 előre emelés
- 8 mérlegállás
- 8 válltól feltolás
- 8 mérlegállás 
(minden gyakorlat lassan végrehajtva)
(6 kör, körök között 1 perc pihenő)
- nyújtás

Amikor ilyeneket mocorgok, mindig közvetlenül azelőtt találom ki, mielőtt elkezdem. Az évek során, amióta először elkezdtem fogyókúrázni, rengeteg edzéstervet olvastam, láttam, hamar ki lehet találni valamit, és ha ügyes vagyok, talán még értelmeset is sikerül.


8km


Még egy hét.



Bölcs


"És nézz föl. Nem baj, ha nem látod a csillagokat. Ott vannak. És az se baj, ha nem látod a Holdat. Ott van. És az se baj, ha nem látod az éjszakai felhőket, és a felhők mögött az eget. És az se baj, ha nem látod a Tejutat, és a végtelen kozmoszt a sötétben. De ott van. És az se baj, ha nem látod az Istent. De ott van. Nem az égen – benned. Benned, aki nézel."


Müller Péter


Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

2017. február 22., szerda

Ausztria 14/6.

Tegnap olyan 5%-ban volt nyugodt a nap. Keményen motiválnom kellett magam, hogy ne induljak úgy, ahogy vagyok, gyalog haza... Délután, amikor tetőfokára hágott volna a napi demencia, átjött A. menye és leváltott egy órára. Majd vacsora, számomra nem túl kellemesen. Éppen lenyeltem az utolsó falatot, amikor belépett P., A. egyik fia és kimehettem 3/4 órára. Amellett, hogy futkároztam, mélységes hálámat fejeztem ki folyamatosan az Univerzum felé ezekért a szabad percekért.

Az éjszaka "vicces" volt. A. csak reggel 6-kor kelt fel wc-re, aztán még visszaaludt 8-ig. Ellenben én fent voltam negyed 2-kor wc-n, aztán fájt a hátam, aztán párnát cseréltem... Reggel fogalmam nem volt, miért szól az ébresztő. De aztán hamar rájöttem, hol vagyok.


És hogy torna van. Rövid volt, ennyi fért bele, de ma is tettem picinykét magamért.

- bemelegítés

- 30 guggolás

- 30 mp szünet

- 30 mp plank
- 30 mp szünet
- 30 gyorskorcsolya (ellentétes kéz-lábfejérintéssel)
(10 perc)
- nyújtás



Tegnap kiolvastam a Katinka könyvet (pár oldal volt csak vissza). Nagyon jó, igazán motiváló, ajánlom mindenkinek.




Mozgás még a szabadidőben 10 km.





Motiváció

Kis lépések vezetnek nagy célok eléréséhez. 


Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

2017. február 21., kedd

Jó éjt!


Ausztria 14/5.

Tegnap olyan 20% nyugalom volt, de megint végig aludtuk az éjszakát.

Kábé két hónapja vettem észre, hogy furán megyek. Mármint úgy, mint egy sün: összehúzom magam, a vállaimat teljesen a nyakamba pakolom, miközben iszonyatosan megfeszítem. Elkezdtem tudatosan ellazítani menet közben. Mára odáig jutottam, hogy a jobb vállam már a helyén van, a balra kell még nagyon figyelni, hogy amikor érzem, hogy már megint a fülemig felhúztam, lazítsam el. Amikor kimehetek és éppen nem szaladok, akkor ezt szoktam gyakorolni.

Ha már testtudat. Iszonyatosan nagyokat lépek. Mint egy medve. Miközben úgy megyek, mint egy hintaló. A főiskolán Á. tanár úr hívta fel rá a figyelmemet. Azt mondta: 60 éves koromra járni sem tudok majd, ha ez így megy tovább, mert még nézni is rossz. 

Akadt gondom a járásommal, másfél évesen álltam fel, addig négykézláb másztam, miközben húztam az egyik lábamat. Anyu vitt orvoshoz, de lerázták a szokásos "majd kinövi" verzióval. Kamaszként vettem észre, hogy "kacsázok". Kifelé állnak a lábfejeim, a jobb leginkább. Az volt az első, hogy tudatosan, nagyon sokáig nagyon odafigyelve befelé erőltettem a lábfejeimet járás közben. Azt értem el vele, hogy már nincs kacsa, viszont (ezt már orvos és pedikűrös is mondta) szép csavart tettem a testembe, ez a talpamon is érzékelhető, mert a lábfejem külső szélén lesz bőrkeményedés hátul és közben a nagy lábujjamnál is. 

A nagy lépteket is kábé két hónapja próbálom korrigálni. Amikor éppen nem futok, tudatosan kicsiket lépek. Sokkal kisebbeket, mint szoktam. Nem volt kellemes az elején, a testem nagyon nincs hozzászokva. Most már többször és jobban tudok rá figyelni, de nem tudom, hogy 42 évnyi hosszú lépések után lehet-e ebből még automatizmus. Sőt azt sem tudom, jót teszek-e ezzel.

Motiváció és bölcs

"Az élet nem mindig csak arról szól, hogy olyan dolgokat csináljunk, amit örömet szerez. Meg kell tenni azt is, amit esetleg nem szeretsz, de egyszerűen fontos. A mozgás is ilyen dolog."



Bölcs


"Ha a sziklától kedves visszhangot vársz, kedvesen szólj hozzá."


tibeti közmondás


Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

2017. február 20., hétfő

Ausztria 14/4.


"Ami jön, fogadjátok, ami megy, engedjétek."


Egy demens beteg mellett tökéletesen elsajátítható, hogy az ember mindent úgy fogadjon el, ahogy van. Itt minden nap más, a gyógyszerek nem hatnak mindig ugyanúgy, vannak nagyon nyugodt napok, akadnak irtó megterhelőek. Egy demens a saját fejében él, és ennek a világnak igazán nincs sok köze a mi valóságunkhoz, sőt a betegség előrehaladtával egyre kevésbé lesz. Ha enni akar, eszünk, ha menni akar, megyünk, ha játszani akar, elővesszük a társast, akár este 9-kor is. Ha az ember megpróbál nemet mondani, kitör a vulkán, jobb a békesség, ápolónak, ápoltnak egyaránt. A demensek olyanok, mint a babák. De fejlődés itt nem várható, csak hanyatlás. A. 2.5-3 óránként éhes.  De sokszor közvetlenül evés után is enni akar, mert elfelejti, hogy most evett, az érzet sincs meg. Nehezen vagy nem tudja szabályozni a vizelést, nagy dolgot. Így reggelente ágyneműt kell nála cserélni és napközben is többször le kell mosdatni, átöltöztetni és takarítani. Ő erről semmit nem tud, egy-egy ilyen eset után 5 perccel már elfelejti, ami történt. Reggel nyűgös, estére elfárad, de nem akar aludni menni, így aztán megy a hiszti, hogy ő nem mehet korán aludni, mert nem tud elaludni. Persze amint leteszi a fejét, alszik (legtöbbször). 64 éve itt lakik, de haza akar menni. Hiszen ez egy "másik Hetzmannsdorf", ő nem itt él. Igaz, hogy az ő háza is ugyanilyen, de ez itt egy szanatórium, nem a saját lakása. A napok leginkább azzal telnek, hogy haza akar menni. És ezt a témát maximálisan ki tudja meríteni. Néha csak sóhajtozva kívánja, de állandóan mondja, máskor dühösen kiabálva szidja a gyerekeit, amiért bedugták ide. Állandóan hívogatja őket telefonon, szó szerint képes minden gyerekét (négy van neki) naponta 30-szor is (fejenként) felhívni (sokszor a tv távirányítóval) és elmondani mindenféle szemétnek, amiért bedugták ide, hogy mikor jönnek már érte, mert ő haza akar menni. Mindennapos a csomagolás. Kis és nagy szatyrokban itt-ott állnak a becsomagolt dolgai, napközben is pakol, nagyon kell figyelni, mert a csomagjaiból kell aztán visszacsempésznem a harisnyákat, az alsóneműt, a fésűt (...), hiszen ezekre szüksége van, tudnom kell, mit hova pakolt be. Mosolyt két hét alatt ha kétszer látni az arcán, ebből minimum egy káröröm. Hatni nem igazán lehet rá, hiszen alig akad értelem, amivel felfoghatna dolgokat. Képtelen egyedül lenni. Jön az ember után a wc-re, ha a szomszéd szobában vasalok (ahova odalát), egy perc után jön dünnyögve, hogy miért nem ülök vele a konyhában, hiszen ő már megint teljesen egyedül van, de hiába ajánlom fel, hogy üljön le a vasalós szobában (van kényelmes fotel bent), nem jön be. Ha tévézünk, az a baj, ha nem megy a tévé, az a baj, ha megy, akkor minden műsor unalmas, máskor túl halk, aztán túl hangos...

Lehet, hogy az a feladatom itt, hogy megtanuljam elfogadni azt, ami van, úgy, ahogy van. Mert előfordul, hogy úgy sincs más választás.

Mozgás 7. hét


7. hét
(Mo.) H
K
SZ
CS
(Ausztria) P
SZ
V

1.79km
8.08km
4.87km
4.22km
6.82km
- bemelegítés
- 60 ugrókötél
- 50 guggolás
- 40 gyorskorcsolya
- 30 padra lépés
- 20 mp plank
- 10 burpee
(4 kör)
- nyújtás
- 10km
- nyújtás
- 9km
Heti
45.55km

Összes
302.08km

Mozgás 1-2. hét itt
Mozgás 3. hét itt
Mozgás 4. hét itt

Mozgás 5. hét itt
Mozgás 6. hét itt

Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

2017. február 19., vasárnap

Ausztria 14/3.

Újabb teljesen nyugodt éjszaka volt.

A szépség a mai napban (amellett, hogy letelt): amióta itt dolgozom, ma először lehetett látni a napot. Nem azért, mert nem sütött, hanem mert itt az udvar egy emelet magasságig fel van falazva. De ma végre láttam, ha egy bizonyos pontra álltam a szobá(m)ban.





R: szokásos
E: karfiol rizs, hús hagymaszósszal
Du.: marék mandula
V: 1 kenyérkém, szalámi, sajt, uborka

Mozgás: 9km

A nap olyan 55%-ban telt nyugodtan.

Motiváció


"Te vagy a saját szerencséd kovácsa, te vagy a sorsod irányítója. Kezedben van a kormánykerék. 
Te döntöd el, hová mész, és milyen gyorsan érsz oda. 
Mindenre képes vagy, amire csak képesnek érzed magad.

Minden azon múlik, hogy mit hiszel el magadról."

Brian Tracy


Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

2017. február 17., péntek

Ausztria 14/1-2.

1. nap, péntek

Felkelés 2.55-kor, indulás 3.35-kor. Érkezés fél 9-kor.



R (a buszon): 2 vajas-sajtos-paprikás kenyér, kávé
E (munkahelyen): párolt káposzta, sült hús
V: kolbász, sajtok, uborka

Ebéd után A. még éhes volt. Vajas zsömlét kért. Amit aztán felturbózott: csokit szeletelt rá.


Este fél 9-kor mehettem ki 3/4 órára.


Mozgás: 6.82km

98%-ban nyugodt nap volt.


2. nap, szombat

A végigaludt éjszaka után indult a 2. nap. Korán keltem, hogy el tudjak menni boltba. És meg tudjam csinálni a mai mocorgást:



- bemelegítés
- 60 ugrókötél
- 50 guggolás
- 40 gyorskorcsolya
- 30 padra lépés
- 20 mp plank
- 10 burpee
(4 kör)
- nyújtás

Délután, ha van rá lehetőség, a szobámban szoktam maradni minimum fél órára. És fekszem, csukott szemmel. Nekem ez is nagy pihenés. Ma nem jött össze. Nem volt fűtés, emiatt is jövés-menés volt, A. 4 gyereke közül ma 3 idetalált. Mondjuk az egyik fiának azért örültem, meg megszerelte a fűtést, a másik fia elment nekünk bevásárolni, a lánya meg itt maradt A-val, így kimehettem egy órára. Aztán még fél órára.



R: szokásos
E: sült hús, cukkini krémleves
V: sajtok, szalámi

Mozgás:

reggeli (fentebb) + 10 km

Az egész nap nyugodtan telt.


Bölcs


"Nincs egyetlen pillanat sem az életedben, amikor ne lenne meg mindened, ami a boldogsághoz szükséges. 
Gondolkodj el ezen egy pillanatra! 
Boldogtalanságodnak az az oka, hogy arra figyelsz, amid nincs, ahelyett, hogy arra összpontosítanál amid éppen most van."


Anthony de Mello


Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

2017. február 16., csütörtök

Szerda, csütörtök, az élet nélkülem, Mo. 13-14.

Tegnap néztem. Érdekes. Duplán. Hiszen a főszereplő a régi kedvencem, a Váratlan utazás Sarah-ja.





Igyekszem intenzíven megélni az itthoni két hete(i)met. Most az első héten sikerült ITThon lennem, sőt a második hét hétfőjéig. Akkor már kezdtem gondolni a következő két, ausztriai hétre. Kedden elvesztettem az időérzékemet és elkezdtem csomagolni. És innen felgyorsult az idő. Még mindent elintézni, még mindent, ami kell, beszerezni, ide menni, oda elfutni. És ahogy gyorsulni éreztem az időt, úgy nőtt a gyomromban az a bizonyos szorítás. Hogy menni kell. Annyira nem kívánom ezt az etapot a hátam közepére sem, hogy ma megpróbáltam felidézni A. arcát és csak este sikerült.


Lassan este fél tíz. Ha értelmesen gondolkodom, akkor jó lenne már ágyban lenni, hiszen hajnali 3.35-re itt van értem a busz, ha most aludnék és a buszon nem tudnék, akkor jobban bírnám a megérkezés pillanatától kezdődő első munkanapot minimum este tízig szünet nélkül. De még nézelődök az ablakon, a szitáló ködbe burkolózott teraszon. Még örülök kicsit a csendnek, a nyugalomnak. A saját időmnek. Az esté(m)nek, amikor még nem duruzsol a fülembe bébifon. Amikor még tudom, hogy hajnali 3-ig biztosan alhatok.

Megfogadtam magamnak, hogy nem lesz hiszti. Hogy nem hagyom, hogy eluralkodjon rajtam a szokásos rossz , szívfacsaró itthonakarokmaradni, nemakarokAhozmenni érzés. Mert semmi értelme. Hiszen maradhatnék itthon, várhatnék itt(hon), amíg jön egy új munkalehetőség. Én döntöttem úgy, hogy megyek. Mert így tudok egyelőre anyagi (lét)biztonságot teremteni magamnak, ami egyáltalán nem utolsó szempont.


Szóval kész vagyok. Készen állok az útra, készen állok a következő két hétre.


Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha


Lassan haldokolni kezdesz

Lassan haldokolni kezdesz

ha nem utazol
ha nem olvasol
ha nem hallgatod az élet hangjait
ha nem értékeled magad.


Lassan haldokolni kezdesz
ha megölöd önbecsülésed
ha nem hagyod, hogy mások segítsenek rajtad.

Lassan haldokolni kezdesz
ha szokásaid rabja leszel, minden nap ugyanazt az utat járod...ha nem változtatsz a rutinodon,
ha nem viselsz különböző színeket, vagy ha nem beszélsz ismeretlenekkel.

Lassan haldokolni kezdesz
ha nem érzed a szenvedélyt és a velejáró viharos érzelmeket, melyek megcsillogtatják szemeidet és szíved dobbanásait meggyorsítják.

Lassan haldokolni kezdesz
ha nem változtatod meg életed, mikor munkád, vagy a szerelmi életed, vagy a környezeted nem ad kielégülést.
ha nem kockáztatod a biztosat az bizonytalanért
ha nem hajszolsz egy álmot
ha legalább egyszer az életben nem engeded meg magadnak, hogy elrohanj az értelmes tanácsok elöl.

Pablo Neruda


Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha